Ugrás a fő tartalomra

Mért vagy oly fontos nekem

Ha egy szóban kellene válaszolnom... Talán beléd szerettem. Tudom hogy nem egy szó! :)

Sokan mondják, hogy a kapcsolatok kártyavárak. A mienk nem, valami más, ami nem kártya, de nem is kő. Leginkább homoknak mondanám. Mint mindig most is hasonlatot hozok. :) Ezt a várat ketten építettük, mint két ovis, akik közben megtanulták a legszebb homokvárat csinálni. Néhol én piszkáltam bele a Tiedbe, raktam hozzá hidakat, tornyokat. Máskor Te az enyémbe, kerteket, vízeséseket. A vár hatalmassá nőtte ki magát, több ponton összeér, csatlakozik, de nem lett sosem egy egész. Nem dől romba egy szél fuvallattól, de nem állandó mint a kő. Erős a kapcsolatunk, sok mindent kibír, de biztos hogy nem mindent. Persze ez még nem válasz a kérdésre: Mért vagy nekem oly fontos?

A válasz a homokvárban rejlik. A hozott váramat, eddig nagyon kevesen építhették velem. Te jöttél, a Tieddel elvarázsoltál, s kértelek csatlakozz az enyémhez. Általad szebb, nagyobb és jobb lett a váram. Az aki vagy, a lány cicájával a várban. Kell nekem, önző módon kell. Veled több vagyok. Olyat adsz nekem, amit más nem. Múzsai csókot. Ösztönzől és támogatsz. Megnyugtat, ha tudom élsz, jól vagy. Minden amire gondolsz, vagy teszel, új ötleteket ad, hogy mit írjak. Ezért nehéz Melleted csendben maradnom.

Tudom, hogy a legjobb az lenne, ha elválnának útjaink, de van egy várunk, s egy lelkünk. Nem tudom, Te hogy érzel, én abban vagyok csak biztos ha nem lennél többé, nem tudom hogy mennék tovább, s hogy írnák.

Köszönöm hogy meghallgatál.
Szerettetel: Igor

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...