Ugrás a fő tartalomra

Mért vagy oly fontos nekem

Ha egy szóban kellene válaszolnom... Talán beléd szerettem. Tudom hogy nem egy szó! :)

Sokan mondják, hogy a kapcsolatok kártyavárak. A mienk nem, valami más, ami nem kártya, de nem is kő. Leginkább homoknak mondanám. Mint mindig most is hasonlatot hozok. :) Ezt a várat ketten építettük, mint két ovis, akik közben megtanulták a legszebb homokvárat csinálni. Néhol én piszkáltam bele a Tiedbe, raktam hozzá hidakat, tornyokat. Máskor Te az enyémbe, kerteket, vízeséseket. A vár hatalmassá nőtte ki magát, több ponton összeér, csatlakozik, de nem lett sosem egy egész. Nem dől romba egy szél fuvallattól, de nem állandó mint a kő. Erős a kapcsolatunk, sok mindent kibír, de biztos hogy nem mindent. Persze ez még nem válasz a kérdésre: Mért vagy nekem oly fontos?

A válasz a homokvárban rejlik. A hozott váramat, eddig nagyon kevesen építhették velem. Te jöttél, a Tieddel elvarázsoltál, s kértelek csatlakozz az enyémhez. Általad szebb, nagyobb és jobb lett a váram. Az aki vagy, a lány cicájával a várban. Kell nekem, önző módon kell. Veled több vagyok. Olyat adsz nekem, amit más nem. Múzsai csókot. Ösztönzől és támogatsz. Megnyugtat, ha tudom élsz, jól vagy. Minden amire gondolsz, vagy teszel, új ötleteket ad, hogy mit írjak. Ezért nehéz Melleted csendben maradnom.

Tudom, hogy a legjobb az lenne, ha elválnának útjaink, de van egy várunk, s egy lelkünk. Nem tudom, Te hogy érzel, én abban vagyok csak biztos ha nem lennél többé, nem tudom hogy mennék tovább, s hogy írnák.

Köszönöm hogy meghallgatál.
Szerettetel: Igor

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!