Ugrás a fő tartalomra

Fura álom!

Elég furcsát álmodtam. Elég sokmindent elfelejtettem már, de inkább nevezném rémálomnak.


Valahogy úgy kezdődöt, hogy a Lepke uti ovi mellet voltunk, a sulinak meg nem volt se tornaterme, se keritése. o.O Jött egy vihar, és mindenki piknikezet tovább. Kikkel voltam nem tudom, csak Zsura emlékszem, és talán Gábris. Szóltunk nekik, hogy jüjjenek, de azt mondták nem csap ide a villám. Persze ez után egy hatalmas fába bele csapot, és rá esett a tömegre. Sokan azonnal elhagyták e világot. Ezze ébredtem, mert azért meg ilyedtem! :)

Megfejtéseket hozászólásokban, vagy Üzenőfalon várom! :P


Sikerült elérnem munkaügyit. Május 25én indul a képzés. Ja, a Veresből 30.000 kapok, kettővel többet mint vártam. Végül: Ani anyjának csókolomot köszöntem… Így sem válaszolt. Nem értem. *-)


A mai kép =WildRainOfIceAndFire munkája. Ez is egy kedvenc.


Winter child by =WildRainOfIceAndFire

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...