Ugrás a fő tartalomra

Hógömb!

Időközben születtet egy vers is. :D Igazából nem tudom mit tudnák leírni. Alig történt valami.

Kicsit megvagyok zakkanva. Kb. olyan vagyok, mint egy hógömb. Ani jön, jól felráz, aztán egy-két napig szétesem. Idővel lenyugszom, és belátom nem igazán van esély, hogy többe láthassam. Jaja, megint olyan vagyok mint egy rossz tini. Lehet szerelmes lettem? *-) Azért remélem valami csak lesz a közel jövőben. :)

Ja, kikerültem IceCat blogjára is, tök jó! :D

(A vers, igen Robin Williams Feel-jéből indult ki, de nem forditás!)

Érzés

Gyere fogd a kezem
Szeretném hogy érezed
Határok nincsenek
Együtt mindent lehet

Ülj le, és hallgasd a csendet
Nevess velem a fűben fekve
Figyelve a kis neszeket

(Refrén)
Egy érzés az igaz szerelem
Hol otthon vagyok Veled
Sosem elég az életben
Ha elfutsz ott is megleled

Ha meghalok egyszer
És tovább nem lehetek Veled
Elbukik mind a szerelem
Kitartasz-e még melletem
Halálban is Téged kereslek
Érted bárhová elmegyek
Csatákat vívok, hogy ölelhesselek

(Refrén)

Kell az érzés, szerelem
Örökké egész életembe
Elég belöle sohasem lehet

(Refrén)

Kell az érzés, szerelem
Örökké egész életembe
Lásd Tied lelkem
Arcomban szerelmed minden ereje

Gyere fogd a kezem
Szeretném hogy érezed
Határok nincsenek
Együtt mindent lehet

Határok nincsenek
Határok nincsenek

2010.I.04 (Ani)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérin...