Ugrás a fő tartalomra

Hógömb!

Időközben születtet egy vers is. :D Igazából nem tudom mit tudnák leírni. Alig történt valami.


Kicsit megvagyok zakkanva. Kb. olyan vagyok, mint egy hógömb. Ani jön, jól felráz, aztán egy-két napig szétesem. Idővel lenyugszom, és belátom nem igazán van esély, hogy többe láthassam. Jaja, megint olyan vagyok mint egy rossz tini. Lehet szerelmes lettem? *-) Azért remélem valami csak lesz a közel jövőben. :)


Ja, kikerültem IceCat blogjára is, tök jó! :D


(A vers, igen Robin Williams Feel-jéből indult ki, de nem forditás!)



Érzés


Gyere fogd a kezem

Szeretném hogy érezed

Határok nincsenek

Együtt mindent lehet


Ülj le, és hallgasd a csendet

Nevess velem a fűben fekve

Figyelve a kis neszeket


(Refrén)

Egy érzés az igaz szerelem

Hol otthon vagyok Veled

Sosem elég az életben

Ha elfutsz ott is megleled


Ha meghalok egyszer

És tovább nem lehetek Veled

Elbukik mind a szerelem

Kitartasz-e még melletem

Halálban is Téged kereslek

Érted bárhová elmegyek

Csatákat vívok, hogy ölelhesselek


(Refrén)


Kell az érzés, szerelem

Örökké egész életembe

Elég belöle sohasem lehet


(Refrén)


Kell az érzés, szerelem

Örökké egész életembe

Lásd Tied lelkem

Arcomban szerelmed minden ereje


Gyere fogd a kezem

Szeretném hogy érezed

Határok nincsenek

Együtt mindent lehet


Határok nincsenek

Határok nincsenek


2010.I.04 (Ani)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérin...