Ugrás a fő tartalomra

Hógömb!

Időközben születtet egy vers is. :D Igazából nem tudom mit tudnák leírni. Alig történt valami.


Kicsit megvagyok zakkanva. Kb. olyan vagyok, mint egy hógömb. Ani jön, jól felráz, aztán egy-két napig szétesem. Idővel lenyugszom, és belátom nem igazán van esély, hogy többe láthassam. Jaja, megint olyan vagyok mint egy rossz tini. Lehet szerelmes lettem? *-) Azért remélem valami csak lesz a közel jövőben. :)


Ja, kikerültem IceCat blogjára is, tök jó! :D


(A vers, igen Robin Williams Feel-jéből indult ki, de nem forditás!)



Érzés


Gyere fogd a kezem

Szeretném hogy érezed

Határok nincsenek

Együtt mindent lehet


Ülj le, és hallgasd a csendet

Nevess velem a fűben fekve

Figyelve a kis neszeket


(Refrén)

Egy érzés az igaz szerelem

Hol otthon vagyok Veled

Sosem elég az életben

Ha elfutsz ott is megleled


Ha meghalok egyszer

És tovább nem lehetek Veled

Elbukik mind a szerelem

Kitartasz-e még melletem

Halálban is Téged kereslek

Érted bárhová elmegyek

Csatákat vívok, hogy ölelhesselek


(Refrén)


Kell az érzés, szerelem

Örökké egész életembe

Elég belöle sohasem lehet


(Refrén)


Kell az érzés, szerelem

Örökké egész életembe

Lásd Tied lelkem

Arcomban szerelmed minden ereje


Gyere fogd a kezem

Szeretném hogy érezed

Határok nincsenek

Együtt mindent lehet


Határok nincsenek

Határok nincsenek


2010.I.04 (Ani)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...