Ugrás a fő tartalomra

Kis késéssel!

Egy ideje öcsémék elköltöztek, be Győrbe. Egy kétszobás lakást bérelnek, hát majd meg látjuk!


A 320 gigás winóm tönkre ment. Minden adatom oda lett, holnap viszem megnézetni! Amit sajnálok: a képek, a munka, a verseim és az MSN beszélgetések! :’( Viszont így vettem a fáradságot s megnézek pár Delphi klón. Hátha valamelyik tetszik.


Anyum ovijában is zajlanak az események. Multhéte egy kis srác fogta magát, és körbe pisilte a kisházat a csoportban. Ma meg egy kics lány hisztizett, de olyan igazi hisztivel! Félelmetes volt a videót nézni. Visított, futkározott fel-alá, végül az ágyak allat kuszott. Közben kb. 200 db-el hallata a hangját. Meg volt még egy: hozza az apuka a kis csákót oviba, s mindja: “Ha okos leszel, meg rendes, akkor délután elmegyünk a plázába”. Erre nem mondanák semmit! Fogalmam nincs mi lesz ha felnőnek ezek a gyerekek. Kezdek félni a jövőtől…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!