Ugrás a fő tartalomra

Megafont nekem!

Ez kicsit brutál! A kormány már nem nagyon bír magával. Ezeket most hallotam...

1) A közalkalmazottaktól elveszik a 13. havi juttatás, de csak azoktól akinek több mint 150 ezer a bruttója. Magyarán: Aki 20 éve a pályán van annak igen, aki most jött ki a suliból annak nem. Így jön létre ama paradoxon (mi magyarok ilyet is tudunk), hogy a egy 20 évesnek több lesz a fizuja, mint egy 45 évesnek! Vicces.

2) A táppénz... Jövedelem füjjvényében lesz (ha jól emléxem) 70-60%, DE aki több mint 3 hónapot beteg - pl.: rák, ideg becsipődés, gerinc problémák, vagy esetleg baleset - annak már csak 50 azaz ÖTVEN százalék!!!! Nagyon hihetetlen.

3) A családi pótlék most a szupperbruttósitás miatt ugye két felé oszlik. De mi van ha egyedül neveli valaki a gyerekét. Akkor az lesz, hogy áttesik a 38% adó sávba. A végelszámolásnal, megjelenő családipótlék - ami kb. 12*30000 forint - miatt. Fizethet be vagy kb. 20-30 ezer forintot.

Már csak egyet nem értek, a mi kedves kis ellenzékünk, mért nem tesz semmi. Oké terv, de ha nem lesz kinek mondani, akkor nem lesz szavazó sem. Ki kéne állni és kimondani végre: KI AZ UTCÁRA!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...