Ugrás a fő tartalomra

Új versek!

Sötét magány

Félek egyedül a sötétben
Nem hiszek szabadulásban
Elborit a mindent felelem
Felközdeni nem tudom magam

Minden csak halgatak
Szabadulnom nem szabad
Elragad a kétes iszonyat
Megam vagyok nimden falam

Napfényre már nagyon vágyom
De szobámba ablakot nem találok
Öröké gyötötni fog az álom
Hogy innen ki nem találok!

2009. V. 03


Békés méreg

Kilátásom most nincsen
Nélküled most is elvérzek
Viharfelhők eltemetnek
Szemedben ott a méreg
Hangod a kés lées éle

Nem várok már többet
Csak egy békés percet
Ölelésed mégis megölhet
Véred megfesti végem
Menekülni nincs esélyem

Nem marad más nekem
Csak elhagyni kedvesem
Kezed ki ne végezzen
Körmöd böröm ne tépje
Lelked ne egye meg lelkem

2009. V. 03 (M.Ádám)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...