Ugrás a fő tartalomra

Újabb versek!

Változom

Valamikor egy nyári mezőn
Tudom rám csak vártát
Tudom nagyot csalódtál
De ilyen én vagyok

Meg nem változom
Amíg a világon vagyok
Csak egyet akarok
Szeretni minden áron

Nem te voltál a hibás
Én nem bírtam tovább
Kellet már valaki más
Remélem nem utálsz

Meg nem változom
Míg a világon vagyok
Csak kicsit mást akarok
Egy új szerelemet most

Hinned kellene nekem
Jó volt minden veled
De most elmegyek
Örökre elvesztesz

Meg nem változom
Míg a világon vagyok
Csak most magányt akarok
Csendet s szeretetet várok

2009.V. 10 (Lindsay L)


Kitaszított

Sötét kalitkában rettegek
Napfényre vágyom régen
Kiutat nem találok mégsem
Meg nem szabadit senkisem

Egybe folynak mind a napok
Mindenki csak forgó bolond
Nem hagynak sose szabadulnom
Itt ragadok mig megnem halok

Magam sem tudom mit akarok
Rád még mindig nagyon vágyom
Bár tudom mindent elrontok
Vágyom arcod, mosolyod, karod

2009.V. 10 (Lindsay L)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...