Ugrás a fő tartalomra

Viszautalás!

Kicsit szétvagdosva, de közzé teszek egy régebbi levelezést a nagybátyámmal! (Nem, nem azzal aki rákban meghalt!) A kivágások szubjektívek, pár gondolat kiemelve! (Anyum szerint: "A jók mindig elnyerik méltó büntetésüket!" ©)

Én írtam:
"Tudod mind gondolkodtam? Hogy míg neked kb. 1-2 éve álmod valami, addig nekem lassan 5 éve egy Nikon D70-s fényképezőgép. Na nem azért mert kb. 200e HUF, hanem mert kinőttem a mobiltelefonokat. Szerinted mennyi az esélye, hogy valaha meglesz az ára? (Rokkant vagyok, s csak 11 kg emelhetek!) Ezt már 1 éve akarom elmondani, de a vágyam más, mert álmok kellenek! A vágyam az, hogy egy család legyünk, nem lenni tekintettel arra hogy kinek milye van. (Titkon megjegyezném: tudom hogy az ETO-Parkot is ti csináljátok) Egy család aki segít a másiknak, s nem az érdekeket nézi. [...] Nem pedig egy anyagiak által mozgatott világot. Főleg nem családon belül.
Bár lehet már késő, a harag, s a felszinesség meg tette hatását. Eltávolodunk, pedig csak 50km-re lakunk egymástól. Félek ezt már nem lehet helyrehozni. De a remény, a remény sosem veszik el! S szeretném hinni ez a béke nem a halálos ágyatokon köttetik majd meg!
Tisztelettel, és szeretettel: StarWish"

Nagybátyám írta:
"[...]
Ha te őszinte voltál, én is az leszek: nem kell összekeverni a célokat, és az álmokat. Mert egy fényképezőgép lehet cél is, meg lehet álom is. Ha cél, akkor mindent megteszek érte, és addig küzdök, amíg el nem érem, ha álom, akkor csak fekszem az ágyamon, és sóhajtozva gondolok rá. És erre nem lehet indok az, hogy "rokkant" vagy. Mert itt jön a másik dolog, amiben különbözik a véleményünk, hogy a célokat viszont a lehetőségekhez kell igazítani. Mert hiába szeretnék én tengerjáró hajót magamnak, ha reálisan csak egy motorcsónakot tűzhetek ki célomul.
Felületesek az informátoraid, mert az ETO-Parkot nem mi csináljuk. Az alapozását elvégeztük, onnantól kezdve más csinálja. De hogy ne védekezésnek tűnjön ez, elárulom, hogy ennél sokkal nagyobb munkákat is csináltunk idén. Nem látom, hogy ez hol vág egybe leveled mondanivalójával.
És most beszéljünk a lényegről, a családról. Felejtsük el azt, hogy bármikor is az életben egy fillérrel is segítettem a családodat! [...] És mélyen bánt, ha rólam (rólunk) ezt gondolod.
[...]Mert ez a kapcsolat, ami tönkrement, sokkal jobban szól részedről az anyagiakról, mint részemről, és nem azért, mert nekem van, neked meg nincs, hanem pontosan amiatt az érdektelenség miatt, amiről az előbb beszéltem.
[...]"

Most hogy az előző levelemre nem kaptam semmi féle válasz gondoltam ezt a magam módján megosztom veletek! Én is hibáztam a levelemben ezeket ki sem töröltem. Most reagálok az aláhuzottakra... Mindkét levéből!
A rokkantságomról sokat beszéltem mostanában, nem ragozom. ETO-Park hiba volt részemről, de végül érdekesen sült el! A halálos ágyán mindenki kibékül, de mért csak ott?
Ha ez az öszinte beszéd kiváncsi vagyok mit titkol még! A fényképező, sajnos nekem nem lehet más csak álom, azaz fekszem az ágyon, s sohajtozom utánna. (Az uttóbi idők megmutaták, esélyem sem lett volna akkor jobbat kihozni a helyzetemből!) Én probálom, de kiváncsi lennék neki ki lenne a célja, ha ebben a helyzetben lenne. Az ETO-Park köztudottan miliárdos beruházás. Akkor ők, kb. 100 milliót nyerhettek, akkor a sokkal nagyobbal? Miért felejteném el, hogy adott? Mikor egyszer mentem akkor azt modta: Elöbb adna, ha a barátnőmmel mennék moziba, mint kenyérre és parizerre. De ha jol tudom a bátyámon is be akarja hajtani a 80.000 forintot elvből! Ezek után mit gondoljak?

Hozzászólásokban várom, hogy anyagias vagyok-e!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...