Ugrás a fő tartalomra

Utolsó nap

Gyerekkoruk óta ismerték egymást, a mai nap mégis más volt. Tele izgalommal, tele szép emlékekkel.
A reggel napsugara aranyozta napját, érezte ez a nap csak szép lehet. A reggeli tükörtojás volt. Tökéletesre sikerült. Lassan ette, s közben az elmúlt évekre gondolt. Szülei jöttek és köszöntötték. A nap lassan, de szépen telt.
Reggel a szobában nem látot senki, csak egy fehér maci ült az ággyal szembe. Tudta ma minden megváltozik. Nem akart felkelni. Talán ha örökre itt lustálkodna sosem jönne el az este. De szülei keltették.Tükörtojást hoztak, s egy pohár teát.
A dél is eljött, de nem és nem látta. Már kezdtett félni, hogy valami történe mikor szülei megnyugtaták. Hamarosan látni fogja. De nagyon hiányzott neki, hogy nem tudja elmondani mi bántja. Hiányzott egy szó tőle ami megnyugtatná.
Ebéd elött talán találkozunk gondolta... De az ebéd csak eljött, de őt nem látta. Az étel nem tdta megenni, de senki nem hibáztatta. Szülei ott vlotak mellete, de ez nem nagyon hozott enyhülést. Neki a ő kellet, a biztonság, a menedék, hogy aki ezen a napon meg tudja nyugtatni.
Eljött a pillanat itt áll, mint egy pingvin. Biztosan nevetne, hogy így gondolja. Nem találkoztak, már szinte haragszik rá. Itt áll egymagában és senki nincs mellete. Hová lettek az emberek, és a barátok. A félelem elhatalmasodott rajta...
Minden úgy alakult ahogy kellet, még sem látta. Most is minden olyan tökéletes, bár ne félne ennyire. Most hogy legjobban kellene neki, nincs ott. Nem mer apja szemébe nézni. Fél hogy meglátná mennyire fél most. De a lépést meg kell tenni, majd akkor...
S ekkor meglátták egymást, az emlékek feltódultak... Az első csók, az első vita, az első nyaralás, az első lakás és a kicsi ultrahang képe. A nászinduló pedig elindult!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kennel

Mikor már tudtam, hogy milyen kutyát szeretnék, akkor jött az egyik legnehezebb kérdés. Nem, nem a menhely, kontra kennel. Tudtam, hogy kennelt szeretnék. Ennek oka, hogy első kutyaként szeretném ha teljes életet élne, s a kezdetektől nevelhetném. A kérdés, hogy melyik kennel. Magyarországon számos Aussie kennel van. Mindegyikről írok pár szót , de az már most elmondom, hogy ha 180.000 forint alatt tudsz venni akkor kockáztatod a kutya teljes életét. Ez az alap ár. Általában a fekete trikolor kerül 18o-200 ezerbe, a merle 220-250, míg a vörös és a vörös merle lehet akár 300 ezer is. Ez persze az ivartalanított hobbi kutyákra igaz. Azt nem vettem észre, hogy a csajok drágábbak lennének, de előfordulhat. Lehet most néhány kenneltulajdonos rosszallóan néz rám, de ha ezt az elején tudom sok apróságtól megkímélem magam. Igazából, azt sem értem miért nem lehet ezt a weboldalra leírni. Mi a titok ebben? Most akkor a kennelek. Nem mindet mutatom be, de amit igen, ott hozom a pro/kontra részt....

Gyors hírek

Úgy alakult, hogy Adammal együtt tartjuk fent a tárhelyet. Így három domainunk lesz (starwish.hu, starwishphoto.hu, valamint Adamé), plusz persze egy hatalmas tárhely meg korlátlan MySQL. Végre olyan lesz minden mint szerettem volna. A szolgáltatóm elött le a kalappal. Állandóan fejlesztenek valami, s odafigyelnek a vevőkre. Gyors az ügyfélszolgálat. Sőt míg írtam ezt hívtak is engem. Nem bánom hogy itt találtam meg a helyem. Mégha majd ötezer is havonta. (Ami kétfelé oszlik.) Rólam röviden: szerelmi életem  kétséges  alakul. Nem tudom hogyan tovább. Egészségem megroppant. Jó eséllyel klausztrofóbiás vagyok. Ezért is írom ezt mobilról. Mást épp nem akartam. Napi mese, s a Kik majd valamikor folytatódik. Lehet majd így mobilról. Ez a bejegyzés WordPress for Android alkalmazással készült, emiatt elnézést az esetleges hibákért.

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...