Ugrás a fő tartalomra

Merengő: Móni (Nono)

Már rég tervezem, hogy Facebookra (Picasán is folytatom) egy új galériát teszek Merengő címen. Úgy néz ki eljött a pillanat, hogy megcsináljam. Kaptam Móniról képeket. Még nem néztem meg, így nem tudom milyen minőségűek. Előtte el akarom mondani, én hogy emlékszem rá. Később, majd szerkesztem ezt a bejezést, és elmondom mit gondolok, meg persze hozom a képet.


Mónit öt éve nem láttam, így már azért a fantáziám, elmém megváltoztatta kissé. (Majd kiderül mennyire.) Ahogy emlékszem: Utolsó emlékem egy buszon van amint elköszön. Talán akkor is vállig érő frufrus haja volt. Vöröses barna, ami inkább hajlik a barnába. Mindig szép volt. Szemére nem nagyon emlékszem, de vagy szürke, vagy kék. Alakja átlagos, sosem láttam rajta felesleget. Azt hiszem ennyi, ami most fontos. Hozzá teszem, álmaim nője belőle indult ki. Első szerelmemnek tarom. :)


Hamarosan jövök vissza, legkésőbb holnap!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!