Ugrás a fő tartalomra

Merengő: Móni (Nono)

Már rég tervezem, hogy Facebookra (Picasán is folytatom) egy új galériát teszek Merengő címen. Úgy néz ki eljött a pillanat, hogy megcsináljam. Kaptam Móniról képeket. Még nem néztem meg, így nem tudom milyen minőségűek. Előtte el akarom mondani, én hogy emlékszem rá. Később, majd szerkesztem ezt a bejezést, és elmondom mit gondolok, meg persze hozom a képet.


Mónit öt éve nem láttam, így már azért a fantáziám, elmém megváltoztatta kissé. (Majd kiderül mennyire.) Ahogy emlékszem: Utolsó emlékem egy buszon van amint elköszön. Talán akkor is vállig érő frufrus haja volt. Vöröses barna, ami inkább hajlik a barnába. Mindig szép volt. Szemére nem nagyon emlékszem, de vagy szürke, vagy kék. Alakja átlagos, sosem láttam rajta felesleget. Azt hiszem ennyi, ami most fontos. Hozzá teszem, álmaim nője belőle indult ki. Első szerelmemnek tarom. :)


Hamarosan jövök vissza, legkésőbb holnap!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...