Ugrás a fő tartalomra

Reggel a tükörben

Megint egy szörnyű reggel. Még tükörbe nézni sincs kedvem, az éjszaka rémei még üldöznek. Szó szerint. Álomjáró vagyok, és telepata. Mikor alszom, mások elméjében járok. Sok év alatt megtanultam nem befolyásolni az álmaikat, de még mindig ott vagyok, és mindent látok. Vágyálmok, perverziók, és rémálmok.
Feltekintek a szemembe, ami vörösen izzik. Hajt a vágy, hogy valakinek az álmát rémessé tegyem. Parancsolok magamnak, nem tehetem. Már régóta nem csináltam. Itt nem, ahol lebukhatom. Pedig az a fura fazon, olyan jót álmodott. Perverz volt a javából.
Mikor beleptem az álmába, egy darabig csak homályos pacák voltak. Láttam, amint megfogják. Szája üvölt, de belül mosolyog. Lassan tisztult a kép, már láttam a két nőt is, ahogy teljes testüket beborítja a latex. Arcukon csak egy cső állt ki, és a szemüknél voltak kis lyukak. Lekötözték a férfit, és vártak. Már kezdett unalmassá válni a dolog, ez a férfin is látszott, mikor egy tizenéves lány lépett a szobába. Nem lehetett magasabb 150 centinél, plusz persze a cipő, ami rajta volt. Ében fekete haja a hátára omlott. Testéhez vörös latex feszült. Valóban gyönyörű teste volt a lánynak.  Oda ment a férfihoz, és megfogta. Felnyögött, mire a lány a másik kezével lassan elhúzta a zipzárt a lába közt. Már gondoltam rá, hogy ki kéne lépni, s mást nézni, de kíváncsi voltam. Maradtam még. A lány nedves volt már, egy csepp a földet érte. Egy csepp a férfi lábát. Egy csepp a farkára. A következő nem érkezett. A lány ráült. A férfi szinte azonnal elévezett. A Lány kék szemeit rám emelte. Azonnal indulnom kellet. Elkezdtem befolyásolni az álom. Egy apróságot tettem csak. A két nő levette a maszkot, megmutatva arcukat. Ikrek voltak. Ugyanolyan ében fekete hajjal, mint a lány. Látszott, hogy a húguk lehetett. A férfi felé mozdultak, mind a ketten megzörrentek. A férfi újra elélvezett. Kiléptem az álomból. Had fejezze be maga. Valószínűleg alsót kell majd cserélnie reggel.
A következő álom, a felettem lakó csajé volt. Naplemente, és egy motor. Mögöttem ül. Meglepett, mert csak akkor van így, ha rólam álmodnak, vagy ha beavatkozom. Vállamra hajtott fejjel élvezte a száguldást. Már épp untam volna a helyzetet, mikor megérkeztünk. Leszálltam, s Shiri néztem. Fakó barna haja, álmában besötétedett. Szeme kékje viszont nem változott. Mondott valamit, de csak ritkán emlékszem a beszélgetésekre. Átkarolt, mélyen a szemembe nézett, én pedig kimenekültem. Tudtam mi jön. Nem akartam átélni.
A következő ugrás szörnyű volt. Egy kisgyerek rémálmába estem. Körös-körül valami fekete massza volt. Mozgott, és élt. Lehajoltam, hozzá értem, mire visszább húzódott. Pár lépést haladtam, hátha észreveszem az álmodót, de sehol nem láttam. Már azon voltam, hogy lámpát képzelek a kezembe. Mikor feltűnt egy apró fénypont a távolban. Mellettem egy kéz bukkant fel, majd egy másik. Mire észbe kaptam körülöttem hullák álltak. Volt, amelyik egészen frissnek látszott. Pusztán egy seb tátongott a mellkasán. Némelyik már felismerhetetlen volt. Hajuk kihullott, bőrük már lehámlott. Volt egy, ami kifejezetten tetszett. Hihetetlen fantáziája volt az álmodónak. A zombi az 1500-as években hallhatott meg, ruhája nemesi volt. Javarészt már lehámlott róla. Egyik keze csak csontokból állt, a másikban a fejét szorongatta. Meglepetésemre női fej volt. Vörös haja a talajt érintette, egyik szeme hiányzott, a másik zölden villogott, és forgott. Már nagyon kíváncsi voltam ki lehet az álmodó. Mikor oda értünk hozzá leesett az állam. Ugyanaz a vörös haj, s zöld szemek, mint a zombin. Csak fiatalabb volt. Nem lehetett több 7 évesnél. Megnéztem jobban a hullákat, mind a lány volt. Különböző korban, és életszakaszban. Arcán látszott a rémület. A szemébe néztem felfedve magam. Beavatkoztam. Nem tudom nézni, ha a gyerekeknek rémálma van. Kinyújtottam a kezem, s körbe mutattam, ahogy haladtam változott a táj, s az emberek. A nap kisütött, a fekete massza helyére zöld fű, és virágok kerültek. A hullák fokozatosan visszanyerték eredeti alakjukat. Ebben segített a lány is. Megmutatta, hogyan képzelte el őket. Kitárta nekem az elméjét. Utoljára hagytam a zombit, mint kiderült hercegnő volt. Fejét visszatette a nyakára, a másik szeme kinőtt. Ruhája újra a régi lett. Kezét felemelte, mosolygott az arca. A kezére visszanőtt a hús és a bőr. Végül a lányhoz jött beszélgetni. Mikor a lány már mosolygott, kiléptem az álomból.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy hét története!

Mindekitől bocsi, aki olvassa. Az az igazság, hogy dolgozom! Az AUDI -ban. Így kicsit megcsappant az időm. Ettől föggetlenül továbbra is probálok fejleszteni ezt-azt. Bár lassaban megy, hiszen mikor hazaére fáradt vagyok! Magánéletemben nem történt semmi, hamarosan 2 és fél évesek leszünk Tinával! Itthon sem változott semmi! Talán annyi a hír, hogy lehet lesz egy fekete cicóm! :) Egy kicsit más: Eddig sem titkoltam, hogy fidesz -es vagyok. De most ki is mondom! Idéznék egy vezető beosztású pszichológustól: "Gyurcsány beteg, elmebeteg, s erőssen személyiség zavaros!" (Nem szó szerinti idézet!) Ezek után inkább nem is szólok! Lásd: beszéd hibás okatásügy miniszter, brutális rendőrök, megalomániás miniszterelnök! De legyen jó is benne: ILYEN IS CSAK NEKÜNK VAN! Jó éjt! Ha jön az ÁVH, remélem egy uccsó bejezésem még lesz! :D

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )