Ugrás a fő tartalomra

Visszatérés?

Egy ideje agyalok rajta, hogy megint visszatérek ide. Magát a Tumblr oldalt szinte már nem is használom. Oké, szinte már semmit sem. Most vagy komolyodom, vagy elvesztette a lényegét. Nem tudom...

Amit írni akartam, azt most mégsem fogom, inkább csak jelzés, hogy fogok mostanában ide írni. Remélem már elfelejtették az emberek, és nem keresnek itt. Többet akarok itt mostantól elmondani, hiszem, bár nyilvános reklámozni nem fogom.

Ami jön: amiket írok, fordítások, munka, magánélet... Meg még nem tudom. Pár változás biztos lesz. A képeket közvetlen szúrom be, és a linkeket csak ritka esetben hozom. (Azért mert idővel elvesznek. Az első linkjeim ma már nem is élnek...)

Ennyi mára. Holnap meg kiírom a gondolataim. E-ON-ról, Florisról, Rogueról, magamról.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...