Munka után értem haza, szürke nap volt a munkában is, az időjárásban is. Bár most már meg látszott a hó, s szépen havazott. De most ahogy beértem a lakásba valahogy más volt a ház. Valami történt vele… Éreztem a különleges illatokat a konyhából, a fények játéka is más volt, mint szokott lennni. Így hát kiváncsian léptem a konyhába, bár kedvesem nem láttam, a tűzön készült az étel. Belelnéztem, meg nem ismertem, de az illata elbóditott. Ez után fordultam az étkező felé…. Meglepetésre teritték, gyergyák s a kedvesem volt ott. Fekete laxex overál rajta, ami az ügyes gyergya elhelyezések miatt úgy hatott mintha egy hibátlan második bőr feszülne rajta. A gyertyák tánca a tökéletes volt a ruhán. Ekkor megis szólalt bársonyos szép hangján: “- Elöbb a vacsora!” Nem volt mit tennem, szépen leültem az asztalhoz, s Ő felszolgálta nekem az ételt. Majd szép lasssan elköltöttük. Közben beszélgetünk hogy telt a napom, és hasonlók.
Majd utána be ment a hálószobába, s várt rám… Izgulva, félve egy kicsit mi lesz majd be léptem a szobába. Az ágyon ülve fogadott. Kezével intett, hogy menjek oda. Nem késlekedtem. Lassan élvezettel vetköztetet le, de nem engedte, hogy hozzá érjek. Miután már nem volt rajtam semmi, felált elöttem s a zippzárt lehúzna láthatóvá tette mit is akar tőlem. Szép lassan leült a derekamra, s így hatoltam belé. Kinzótt hogy nem érhetek hozzá, de talán ez volt benne a jó is. Éreztem ahogy közeledünk a csúcs felé, s ahogy az overáll allat bőre befüled…. Ezután már nem bírtam, hozzá értem!
(Régi 2007-es, Tinának írt szösszenet!)
Elköltöztem,
Ide: starwish.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése