Ugrás a fő tartalomra

Magyarázom a bizonyítványom

Tudom tartozom egy jókora magyarázattal. Miután sokan írtatok az Fb-s kiírásomra. Megmagyarázom, közben meg magamat elásom. –.-

Szerintem már mindenki tudja, hogy követek blogokat: Adam, Rogue, Lenalee, Chrissy, IceCat, Írd magad!, s Tinájét. Néha belefutok abba a hibába, hogy elolvasom azt is amit nem kéne. Ez nem azt jelenti, hogy bármit is újra akarnák. Már nem érzek semmit az iránt a lány iránt akivé vált. Nem tudunk nagyon meg lenni egymás mellet. Az ok egyszerű, még mindig azt hiszi, hogy egy szar alaknak tartom. Viszont aki volt, amit én adtam a személyiségéhez. az köszön néha vissza. Ez az amit nem nagyon bírok még. Tinán túlléptem, de nem azon a lányon aki akkor volt mikor szerettem. Igazán szerettem. Ezért is érzem magam mazochistának, mert még olvasom.

Ami még fontos, és ide tartozik. Igen, szoktam írni hogy érzem magam. Igen, szoktam rá utalni, hogy Tina miatt. Köszönöm, hogy mellettem álltok, de őt ne bántsátok, szóban sem. Inkább engem, hogy mér kínzom magam. :) Ennyi lenne a titok.

U.I.: Tina tudom hogy olvasol, s szívesen látlak itt! Légy üdvözölve! Ha segítség kell bloggerel kapcsolatban írj nyugodtan!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...