Ugrás a fő tartalomra

Téves hívás az élettől

Mindig is érezetm magam úgy, hogy nem itt, és nem így van a helyem a világban. Mintha valahol máshol mást kéne tennem. Kicsit olyan érzés mintha eltéveszteted volna a telefonszámot. Tárcsázol a jel végig fut az országon, vagy a világon, és egy rossz helyen köt ki. Kérdezel, informálódsz, keresed hová is jutottál. Persze az élet más, lassan ráébredsz itt helyed, ezzel kell beérned. Nincs lehetőséged újra megpróbálni a hívást. Az élet pedig folyik tovább. Jönnek veled szembe, egy mosoly, egy új barátság, probálkozások, bukások. Ahová jutottál lehet nem is rossz hely, csak nem az amire számtottál. Hiszen, ha odaérsz akkor mi jön, az valaminek a végét jelenti. Amíg viszont az új utad keresed addig az élet mindig mutat valami újat. Egy barátot, egy mosolyt, s új élményeket. Amit egy rossz hívás az élet is tartogat meglepetéseket. Apró szépségeket, és lehetőségeket. Hívásokban a másodperc, az életben a napokkal halad minden a maga módján. Mikor a hívást leteszed, két lehetőség lesz: vagy megismered a másik félt, nevét, merre van, kedvét. Másrészt bocsánatot is kérhetsz és vége van. Az élet sem más. Keresed az embereket, a lehetőségeket, vagy bocsánatot kérsz és tovább álsz. A döntés csak rajtunk áll!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...