Ugrás a fő tartalomra

Bloglevél!

Megint valami újat találtam ki szerintem. Ani, ezzel a kis levéllel szeretnék, még két dolgot mondani, ami az elöző bejegyzésekhez fontos!


Az első: Igaz egyetlen egyszer irtam a szerelem szót, de az nem az amit ilyenkor érzek. A jó szó a vonzalom, az hogy jólesik az érintés, a beszélgetés, vagy egy mosoly, mozdulat.


A második: El fogadom a nemet! Elolvastad amiket Rólad írtam, valószinünek tartom, hogy megijedtél, esetleg számitottá rá. Nem zavar, ha nemet mondasz. Sokszor vetődtem már árnyékra életem során. Megtanultam kezelni, és utánna folytatni barátként.


Kicsit félek, hogy mi lesz miután elolvastál, de úgy érzeztem látnod kell!


Köszi, hogy meg hallgatál: Igor


[Szerkesztve: 2009.XII.19.]


Kicsit parázom, és gondoltam irok még hozzá két gondolatot. Az első a levél amit Zsófinak küldtem, látszik benne mennyire bizonytalan vagyok.



Szia!

Hol is kezdjem. Minden ment a maga módján. Volt hogy minden nap láttam. Most egy ideje már nem. Írtam neki egy SMS-t. (Ezt: “Gondoltam átjöhetnél szerelmet vallok, adok egy csókot, és a rajzot. :D Kész a rajz, várlak :) “) Kérdezte, hogy komolyan gondolom-e, mondtam nem, a válasza az volt hogy ilyennel nem szabad viccelni. Bár már ott tartok, hogy magam sem tudom mit szeretnék. Ani szép csaj, és boldog lennék, ha történne valami végre. Viszont zavar, hogy ezzel az SMS-sem leromboltam mindent amit felépítettem. Kb. egy hete nem láttam, hiányzik. Meglepően sok energiát tud adni, egy másik ember van aki ilyet tud még velem tenni. (Ő Gabi, és jó messze lakik :D ) Hogy mit hoz a jövő, és mit lesz, nem tudom.

Persze nem indulok valami jó eséllyel, uncsi vagyok, és nincstelen. :) Emiatt és amiatt nem tudom mit tegyek, vagy gondoljak, hogy nem tudok kiigazodni Rajta. Leginkább az tart vissza, hogy van barátja.

Bocs, hogy ennyire személyes, és szétesett lett a levelem. Ja, szóltam Neki, hogy keressen meg mert rég láttátok egymást!

Igor voltam! (Mivel már majd mindenki tudja, hogy mennyire tetszik, már nincs titok! :) )



A másik, hogy jó volt hinni. Elhinni, lehet valami. Jót tett, feltöltött, de valahol mélyen biztos voltam benne, ez csak ábránd. Semmi több!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...