Ugrás a fő tartalomra

Szánkózás

Voltam szánkózni a szánkó pályán. Négyen mentünk: Ani, Bálint, Gábor, én. Jó volt, volt pár bukás. A bobal csak egyszer sikerült normálisan leérnem. :D Nem is tudom mit írjak? Egyszer, majdnem oda léptem, kezem az arcára tettem volna, és megcsókoltam… Volna. Meg is kérdezte miaz, semmi szóltam. Persze a szívem meg dobperrget! :S Figyeltem Anit, kerestem olyan mozdulatokat, amik arra utalnak tetszem-e Neki… Nem találtam. Mindegy a hóban mászkálás jó volt. Miután haza értünk írtam még egy verset neki, SMS-ben.



Kihagyott alkalom


Ott kint minden fehér,

itt bennt a tűz ég,

ülök lángját figyelem,

s félek minden elveszett.


Sosem érezhetem ajkát,

nem foghatom derekát,

elmúlt az alkalom,

hogy tudja Rá vágyom.


Bár tudom még láthatom,

kimondani nem tudom,

hiába minden bátorságom,

csak ezt a versed adom.


2009.XII.20. (Ani)



Megnéztem az Avatart (Avatar), engem elvarázsolt. 9/10


U.I.: Nem akartam új bejegyzést, míg Ani nem látja az ez elöttieket. De ez van…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...