Ugrás a fő tartalomra

Elhaló demokrácia!

Megin történt valami, olyan ami csak nálunk lehet! Igazából nem is az a bajom, hogy elvették a rádióktól a frekvenciát (persze ezt is sajnálom), hanem az amiképp tették. Elgondolkodtál vajon miképp fogják kikényszeriteni a pénz, egy olyan cégtől ami csak kéthete él… És van max. 5 millió a kasszában? Igérgetni könnyű, én is mondhanám - egy studióval a hátam mögött - leszek én önfenntartó, és oda adom az évi bevételem 80%-át. Nyertem?


Az is beszédes, hogy az ORTT elnöke kivonult, mert szabájltalan volt az egész. Persze megint jött a szöveg: “Ez a jogállamiság próbája volt, de elbuktuk.” Akkor mi van itt, ha ez már a nem tudom hányadik próba amit a magyar demokrácia elbukott? Erre persze igazán egyik párt sem lép semmit. Mért is tenné. A Sláger helyén egy baloldali, a Danubius helyén egy jobboldali rádió lenne! Magyarul: gyorsan-gyorsan fogjuk be a média száját, és propagáljuk magunkat, a két legelterjedtebb ferkvencián. Utánna meg folytatsuk az 1000 miliárdos lenyúlást az országtól, mert mindegy ki lesz ott. Mi éhen maradunk.


De mért vagyunk mi ekkora marhák? (Talán a történelembe kereshetnék a válasz, vagy jöhet a változás szele.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...