Ugrás a fő tartalomra

Kicsik 2, avagy családgonozók szégyene

Ott kezdődött, hogy anyuék bementek a családgondozóba. (Kiderült, hogy Kornél megverte az Andi.) Be mentek, emlmondák mi a helyzet, és vártunk, és vártunk és vártunk. Kiderült, hogy a családgondozonk elment szabira. -.- Érdekes, minket nem értesített, hogy mi a helyzet. Andiék azt mondák nem kell többet menni. Naggyon okos nő lehet ha egy alkalomból megmondja nincs semmi gond!

Vissza jött szabiról, anyuék bementtek hozzá, és azt mondta idézem: “Nincs semmi probléma!” Oké, de mi problémáka vittünk, akkor kell, hogy legyen. Ráadásul direktbe kérdezte meg, veri e a fiát. Mint kiderült egy 25-28 éves csajról val szó! Velem egykorú. De én többet értenék az emberekhez? Kedves Lappincs úr (nyugodjék békében) is megmondta, a nappalisok semmit nem tudnak, nem lesznek jó szakemberek!


Érdekes dolgok ezek, itt is a butitás és következő generációval nem törödömség látszik. Mire nyugdíjas leszek, csak úgyból leszúrnak. :S

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...