Ugrás a fő tartalomra

Újjab nap az oviban!

Csak az elmúlt két napomat mesélem el!

Tegnap: Volt hangversen, így áttkellet rendezni a tornatermet. Várok nyugisan az irodámban (azaz a szertárban), erre berobban 3 dajka. Leraknak 3 padot, és elmennek... Kérdezem: kellek? Kelletem még 1 padért, és 3 székért. Elmentem vissza jöttem velük, ő kimentek. 20 percmúlva jön egy ovó néni, hogy egy padot még hoznom kellet volna. Persze nekem nem szóltak. Késöbb már úgy hallotam vissza, hogy nem segítettem nekik! Ideges lettem, kicsit lehordtam őket... Csak elfelejtetem hogy ciginél találokznak. Bár nem lett belőle semmi!

Ma: Ma is zenei akármi volt. Most az elözőből tanulva, egyedül csináltam mindent... (Szertetném a Hóvirág csoport nagyainak itt is megkösznni a segítséget.) Előadás után kaptam kb. fél órás h 12 padot a helyére tegyek. (Újra segitséggel) sikerült. Többször elmentünk a dajkák elött, de egyik sem szól csak jóval később. Rossz padokat vittünk. A kékek a torna termiek! Gondoltam faja, de mértem akkor amikor kikerültek minket? Ezze már csak annyi mondtam: nem az én bajom!

De volt két jó is: Nagyon jó kedvre derített, hogy láttam mind a 200 gyereket egy helyen. Felpörgeti az embert! A másik, hogy fényképezőt kell szereznem... Láttam ahogy egy kislány arcon poszilja az egyik fiút (nagyok voltak). Szivesen lencsevégre kaptam volna... Meg az előadáson is sok mindent!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...