Ugrás a fő tartalomra

Zajlik ám az élet!

Ma is volt egy érdekes momentum... Pénteken kezdődött az ügy, mikor is volt egy szabad órám, és úgy döntöttem rajzolok... (Azóta egy vonást nem tudtam csinálni!) De ma már úgy jött vissza hozzám, hogy én munka időben olvasok, rajzolok és alszom! Ami két dolog miatt érdekes: 1) pénteken senki emberfia nem járt a szertárban (irodámban), de az elmúlt két napban az aztalon ott hagytam a rajzot (hátha tudom folytatni). Igazából így csak következtethet arra, hogy rajzoltam... Kérdés hogy hol és mikor és én voltam-e. De azért terjeszti! 2) A másik, hogy én akkor pihizek mikor a kicsik tornáznak. Ők akkor mikor én felmosok! (Plusz ők akkor is mikor cigiznek... Ez nem szemétség a nem dohányzókkal szemben!?!) Én húzzam az igát, és nézzem ahogy a TILOS-ban (az ovi területén) dohányoznak!

Mindezek miatt beálltam Tina Gyűlöljük az Emberiséget Fanklubjába (GyEF)! És kitaláltam az AniMetal fogalmat! (Ez sem sikerült!)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...