Ugrás a fő tartalomra

Réges-régen, egy messzi, messzi galaxisban...

"Mi lehet ott, hol nem is tudod mi lehet?"

Vajon, velem mi lesz, most hogy ÉLET-em egyik nagy vágya teljesült? Élni fogok a lehetőséggel?Milyen lehet, boldognak lenni? Igazán boldognak! Mikor az vagy aki csak akarsz lenni... Várj, míg felkel a Nap... Úgy is gyönyörű, szebb mint a lemenete. Csillagokba ott vagyunk, s létezünk, Anilam...Sok sikert magamnak, mielőtt elbőgöm magam, öröm-bánatomba. Szeretek és keresek... DE KIT?????? Vimirát? Mónit? Juditot? Hajnit? Mást? Letaglózott, hogy 19 leszek... ... ...Misterius years, butiful life, live fo life.

Látlak már,
most már
itt vagy velem
ölelsz engem
ízlelsz engem
érzel engem
hol vagy most
hol nagyon kellenél
hibáztam volna
vágyam voltál
fényem voltál
hol maradtál
várlak hát
nagy világban kereslek
kutatlak. FÁJ!

LETARGIA!! HALÁL! :-) Magamba estem ráadásul mellé. SsszzZiváS.;! Na lépek, mert már teljesen magamba fordulok, holnap meg elég szar napnak nézek elébe. Legyek jó, és jobb, de: CcCcCcCcCcCcSsSsSsSsSsÁáÁáÁáÁáÁ.!.!.!.!.!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...