Nem így terveztem, hogy ez lesz a következő épkézláb posztom, de nagyon hatott rám a szám. Annyira, hogy ez lesz az első, hogy zenét (mp3-at) teszek a blogba. Vaciláltam, hogy egyátalán megírjam-e ezt. Azért is, mert sebeket tép fel a szám. (Ugyan úgy, mint Presser Nagy utazása...) Márti dalának háttér történetet majdnem ugyan az, mint a Régi barátom története. Elismerem, az ember akkor jön rá a dolgokra, ha valami állandóról kiderül, hogy lám mulandó. Ilyenkor elgondolkodik, hogy milyen volt eddig az élete, és így akarja-e folyatatni. Bár hiszem, hogy senki életében nincs elég kaland. Persze, aki csak azt éli meg, az nekünk igen, de valyon ő nem akar többet? Sosem késő élni. Pontosen emiatt újra életet leheltem a Bakancslistámba , és kicsit finomítottam a terveimen. Persze néhány nagy álom is benne maradt, de elérhető dolgokat tűztem ki magam elé. Még ma is akarok hozzá írni pár dolgot. Első fontos célom viszont maradt a régi... Fotórni, minél több helyen, minél több kulturát... Anny...