Ugrás a fő tartalomra

Sinri

Szép derüs reggel volt. Az ablakban a rózsa épp kibújt a napfényre. A város ébredezett. Én a kávémat ittam. Sinri a szobában aludt. Oda sétáltam az ajtóhoz, s néztem. Oldalán feküdt, ében fekete haja, a párnán olyan volt, mintha egy kis tintát cseppentetünk volna oda. Arca hó fehér, teste a takaró allat is tökéletes. Oda mentem, a kávém illatásra mint mindig, most is megébredt. Hunyorogva nézett rám. Oda nyújtottam neki a bögrét. Kétkézzel fogta meg, de felülni még lusta volt. Fogta, minta az lenne az óra ami ébreszti. Szeme sakrából rámnézet, játékosan elmoslyodott. Értettem mit akar. Elvettem a bögrét, ő kicsit feljebb csúszot. Mellé feküdtem, és úgy itattam. Nem szólaltunk meg. Csak élveztük a koffeint melegét. Gyorsan elfogyott, így más játék után nézett kedvesem. Mellkasomra feküdt, és hallgata szívverésemet. Kis idő múlva a hasamon kezde dobolni az ütemet. Elnevettem magam, átöleltem s egy csókot adtam neki. Már látszott rajta, hogy felébred. Szemében játékosság volt. Ráült a hasamra, és a ticseimmel játszott. Végig simítottam haját, le egészen a derekáig. Megfogtam topja szélét, és felfelé húztam, de Sinri nem engedte, hogy levegyem. Karját az oldalához szoritotta. Nem adtam fel, ilyen könnyen. Felülről támadtam. Nyakát csókoltam, haladtam kis lépésekben lefelé. Ujjam a top pántjába akasztottam, s lehúztam a vállán. Haja rejtekében folytattam, a csókokat. A mellén játszottam kicsit. Gyengéd harapással késztettem a bimbóját, hogy kemény legyen. Közben a másik kezzemmel, már a másik pántal babráltam. Mikor úgyéreztem, a áttérhetek a másik oldalra, kezemmel fojtattam amit elkezdtem. Sinri szenvedélyesen sóhajtozott. Nyelvem táncolt a bimbón, s kicsúsztatam kezeit a topból. Haja hosszan omlott le a hasáig, s takarta el mellét. Haladin kezdem tovább mikor megszólat a telefon. Sinri rám nézett, de az övé volt fontos. Egy utólsót csókoltam mellére, s vissza segítettem felsőjébe. Szomorúan figyeltem, ahogy telefonnal a kezében, elsiet a fürdőszoba rejtekébe.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.) [youtube http://www.youtube.com/watch?v=R3UGbFtNVbA&hl=hu_HU&fs=1&border=1] [youtube http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM&hl=hu_HU&fs=1&border=1]