Ugrás a fő tartalomra

Telefon lesz, vagy nem

Úgy döntöttem nem rég, hogy lezárok néhány apróságot az életemben amit eddig nem mertem. Igen, gyáva voltam. Ani az egyik legnehezebb ebben. Elmondani neki, hogy mit gondolok róla. Nekem az ilyenek nem mennek. Lényeg, hogy szóltam neki beszélnünk kellene.

Mára kaptam időpontot. Szokásosan nem jött, de szólt, hogy nem tud. Lebetegedett, innen is jobbulást. Gondoltam egyet, és felhívtam (oké, előtte szóltam neki, hogy hívom). Majd egy órát beszélgettünk. Sok mindent meg tudtam róla. Megint elkezdünk barátkozni, de szerintem, ez is szépen elsorvad majd. Holnapra ígérte, hogy jön. Kevésbé félek már a beszélgetéstől. Tudom, hogy mindegy, nem igazán fog változni a helyzet. Ha jön, akkor holnap mesélek.

A másikat már írtam Fb-n. Valaki tud arra magyarázatot, hogy egy MSN azonosító, hogy kapcsolódik egy Yahooshoz? Egyikünk sem jelölte be a másikat. Mégis jött mindkettőnknek felkérés! Sőt magyar nyelven tudunk beszélni. És kb. 700 km választ el minket. (Meg 12 év!) :D Jöhetnek a megfejtések! Kép Tumblr található! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!