Ugrás a fő tartalomra

Telefon lesz, vagy nem

Úgy döntöttem nem rég, hogy lezárok néhány apróságot az életemben amit eddig nem mertem. Igen, gyáva voltam. Ani az egyik legnehezebb ebben. Elmondani neki, hogy mit gondolok róla. Nekem az ilyenek nem mennek. Lényeg, hogy szóltam neki beszélnünk kellene.

Mára kaptam időpontot. Szokásosan nem jött, de szólt, hogy nem tud. Lebetegedett, innen is jobbulást. Gondoltam egyet, és felhívtam (oké, előtte szóltam neki, hogy hívom). Majd egy órát beszélgettünk. Sok mindent meg tudtam róla. Megint elkezdünk barátkozni, de szerintem, ez is szépen elsorvad majd. Holnapra ígérte, hogy jön. Kevésbé félek már a beszélgetéstől. Tudom, hogy mindegy, nem igazán fog változni a helyzet. Ha jön, akkor holnap mesélek.

A másikat már írtam Fb-n. Valaki tud arra magyarázatot, hogy egy MSN azonosító, hogy kapcsolódik egy Yahooshoz? Egyikünk sem jelölte be a másikat. Mégis jött mindkettőnknek felkérés! Sőt magyar nyelven tudunk beszélni. És kb. 700 km választ el minket. (Meg 12 év!) :D Jöhetnek a megfejtések! Kép Tumblr található! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...