Ugrás a fő tartalomra

Telefon lett!

Kis késéssel, de erre is rászántam magam. Az Anis próbálkozásom történetének vége.

Röviden a lényeg, hogy dobott két visszahívót szombaton. Felhívtam, és mondta, hogy félóra és itt van. Vártam és vártam, majd egy óra várakozás után kiírtam a DVD-t neki, s átvittem. Felhívom, hogy itt vagyok előtettek, erre nem is volt otthon. Betettem a DVD-t a postaládába, és mondtam neki, hogy este telefonon mindent elmondok. A talit is lemondtam. Este felhívtam, s mindent kibeszéltem magamból. Kértem, hogy ne keressen, ha csak akkor képes jönni, ha kellek, ez nem barátság. Kimondtam végre, hogy tetszik nekem, és kikezdtem volna vele. Kicsit kötözködött, hogy mért nem mondtam eddig, de mivel jelentősége nem volt. Hagyta. Nem zárkóztam el teljesen, akkor jöhet, ha be tudja tartani amit ígér.

Végül is, ezzel jöttem rá megint, hogy nincs is normális (értsd lelkileg kiegyensúlyozott) csaj a közelembe. Nem részletezem, nézzen mindenki magába. Ha azt látja, hogy nincs barátja, vagy fél elkötelezni magát, akkor nekem van igazam. (Adott, hogy nem érdekel az a csaj akinek van barátja.) Persze nekem is vannak bajaim, de leküzdöm őket, és elhiszem, hogy lehetek még szerelmes, vagy épp boldog.

Ez lenne az elmúlt párnap. Pedig lényegében csak unatkoztam! :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!