Ugrás a fő tartalomra

Kudarc!

Valaki félre nyúlt a továbbtanulási börzén, mikor az én lapom volt… És szándékosan!


A munkát javarészt befejeztem. Tegnap 3-ig voltam fennt. A design kész, a lábléc is, amit pedig ki akartam hagyni! Igaz, a jobb menü megváltozott. Így is szép, de én nem vagyok elégedett. Még dolgozok, majd rajta!


Pénteken Anival háromhegyedórát beszélgettem. Elmondtam, hogy nekem ez nem barátság, és hogy nincs még egy eber akinek a barátságáért ennyit küzdöttem volna. Azt mondta, hogy majd átt jön. Azóta sem láttam. Szóval ennyi, maradok a szia-szia kapcsolatnál, s szólok, hogy ha nem jelez akkor ne jöjjön át. Ő az első, akitől vissza veszem a bármikor kereshetsz opciót. :S


A napokban nézegettem a közösséig oldalakon a régi osztálytársaimat (általános). A 80%-uk járt egyetemre, és az utóbbi 3 évben volt valamelyik távolabbi országban. (Szerintem 90% felett van akinek saját lakása van.) Én meg eltartani sem tudnám magam… Nagyon elegem van az életemből… De tényleg. Sehova nem jutok, mert akkor 6-ban elutasíottak gimiből… 120-as IQ-val, és oktalanul. Nálam rosszabb tanuló mehetett.


(Ma nincs kép!)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...