Ugrás a fő tartalomra

Kész vagyok, mint a keksz!

Hogy mért pont keksz nem tudom! De az igen miért is!

Éljem, ha ittasan karabolozok: 1) vagy meg halok; 2) vagy elveszik a jogsim, és fizetek... Ha ittasan dolgozom tuti kirugnak. (Egyiket sem áll szándékomban!) De akkor egy doki mi a francért praktizálhat, sőt hova tovább nem is bűn amit tett! Mi? Hogy? Miért? Anyád azt!

A mási, de lesz harmadik is! :S Talán emlékezte a korházi széfekre... Kiderült, (szerintem nem véletlenül most) ki maradt egy szó (az önálló) a törvényből! Bár csak én is így szerezhetnék pénz. Valaki most nagyon elbaszta, ez most világos lett. Anyját nekkie!

Az utolsó... Rendörök mint megalázók! A legjobb ebbn h nem látták értelmét, hogy fegyelmit inditsanak! De mi van ha neked meg a haverodnak mondják! "Te utánnozd a kocsi hangját, te meg vezess azzal a szék támlával!" De maradjanak csak minkában mint az a rendőr aki fél szemüvé tett egy embert. (Agusztus 20-ra utalok.) Remélem őket is szét alázzák! Annyukat!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...