Ugrás a fő tartalomra

Merengve...

Látni, érezni? Mit? Hol lehetnék most mikor itthon ülök, és írom ezeket a sorokat?
Talán a végtelen pusztákon? Vagy az esőerdő közepén? Mi lehetséges, s mi valós?
Talán nem a kérdéseken kéne gondolkodni, hanem a válaszokat kéne meg lelni.
Mindenre van megoldás csak meg kell találni. Bár az ember már nem látja a szépet,
és jót. Főleg ha már nem is át a gondoktól (s az éhségtől… Mit nem
csillapíthatsz…) Talán máskor, máshol jobb lenne.. LESZ! Vágyom oda hol meg
vannak igaz emberek… (Tanja-hoz,s C.P.-hez) Remélem egyszer oda jutok!
Addig is…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...