Ugrás a fő tartalomra

Területi majorette verseny

Tegnap előtt megvolt a második majorette verseny fotózásom. Sokat tanultam az előzőből, és úgy csináltam, ahogy nekem jó. Több mozgásterem volt, bár még mindig túl távolság tartó vagyok, így a pillanatképek továbbra is váratnak magukra. Sajnos legközelebb csak június 6-án lesz lehetőségem fotózásra.

Megint korán kelés, megint négy óra alvás. Nyúlra viszont egyszerűbb volt lejutni. Kicsit vártam, majd bevettem a sulit, körül nézetem. Alkalom fotózásra nem nagyon volt a folyosókon, de ezt már akkor is láttam. Menet versennyel kezdtek a lányok, ez egy száz méteres szakaszon van. Mivel már azért némileg már tudják ki lehetek, beálltam a kamerás mellé. Megérte, viszont a gépem ehhez nem elég jó. A kezdéseknél, nagyon gyenge képeket csinált. A menettáncból, alig van, olyan ami nekem is tetszik. Laza egyórás pihi után kezdődött a verseny második része. Itt esett le két dolog is. Nia megint pontozó bíró, és hogy ez bizony csapat verseny. Két lehetőség állt előttem, vagy a csapatot fotózom a 14-55-el, vagy a lányokat az 55-250-el. Mindent egy lapra téve az utóbbit választottam. Már csak képminőség szempontjából is. Érdekes volt, hogy az egyesület elnöke is elkapott a folyosón, hogy csináljam a képeket, s hol érhető el. o.O (Igaz, Ő is pázmándi.) Míg nem kezdődött gyakoroltak a lányok. Ekkor éreztem igazán jól magam. Talán ezek lettek a jobb képek. A verseny halad, és fotóztam. Egyik szünetben észre vettem a mi lányainkat kint a padon. Úgy hiszem nekem integettek, mikor fotóztam őket. Apró dolog, de jól esett. Kezdem érezni, hogy elfogadnak. A fotózás viszont magányos dolog. Legalább 40-90 centire kell lennem, de a legjobb ha 2-3 méterre vagyok. Így nem nagyon lehet beszélgetni. Nagy hibám, hogy nem is próbáltam. A végén busszal suhantam haza, és leszedtem a képeket. Kicsit neki is álltam, de hamar elaludtam.

Nagyon szeretem fotózni a Majorette-t, szép sport. Persze vannak kedvenc szereplőim: Lindus, Daniella, Dorina, Zsófi tőlünk, és pár lány a többi csapatból. Most, hogy vettem kártyát 1429 kép lett, ebből 540 került ki, plusz 460 van, amit ha kérik kiadok még. Termelékeny, s jó nap volt. Nem tudok választani, hogy mit hozzak ide. Sok van amit szeretek... Maradok a mi csapatunknál. A képen Lindus van. Ezen a képen az improvizációs versenyen vezeti a cadetteket. Azért szeretem, mert látszik az arcán, hogy élvezi, és az is, hogy gondolkozik. :) További képek erre vannak, és erre is.

Lindus vezényel!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.) [youtube http://www.youtube.com/watch?v=R3UGbFtNVbA&hl=hu_HU&fs=1&border=1] [youtube http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM&hl=hu_HU&fs=1&border=1]