Régóta készülök ennek a bejegyzésnek a megírására. Szerencsére kétszer is kihagytam. Novemberben csalódtam kicsit, majd újra beszélgetni kezdünk. Valamikor februárban megint megakartam írni, akkor volt a leginkább erősek az érzéseim. Végül úgy hozták a dolgok, hogy nem akartam tovább várni, beszélgettem vele élőben. Ez volt nem is olyan rég. Ez a beszélgetés tette helyre bennem a dolgokat, most már biztosan tudom hogyan állunk egymással. :D
Nia gyönyörű, szerintem. Ezért is döntöttem el, hogy valami módon megismerem. Mikor a falunapot fotóztam tudtam, a fotókat oda akarom adni a Majoretteseknek is. Két hónap után végre eljutott hozzájuk. Ekkor már sejtettem, hogy ő vezeti az oldalukat. Mikor kikerültek a képek meglepve tapasztaltam, hogy nem köszönték meg. Semmilyen módon, írtam hát neki. Kiderült nem is tudta, hogy én vagyok az elkövető. Bár a vízjelem elég beszédes. -.- Elkezdünk beszélgetni, majd bejelöltük egymást. Hamar kifulladt ez a dolog,így csend lett. Nem is bántam, karácson előtt sok másra koncentráltam.
Januárban aztán rám írt, vagy én rá. Nem emlékszem. Sokáig másfél hónapig minden napot átbeszélgettünk. Egyre tudatosabban építettem a barátságot. Saját belső poénok, kis figyelmességek, kedvességek. Viszont végig a virtuális világban maradtam, vagy épp a szélén játszottam. Vittem neki apróságokat, főleg csokit. Amennyire lehetett udvaroltam is neki. Nem tudom mikor, de megmutattam neki a vallomásom is. Vártam a kellemetlen véget, ám az nem jött el. Nia küldött nekem két képet, és egy olyan mondatot, hogy beleszerettem. Oké, csak nagyon kívánatos lett nekem. Folytattam mindent, a kedvességeket, az ajándékokat, a beszélgetést. Amennyire a neten lehet, úgy érzem barátja lettem. Közben, ha mással találkozott hol a féltékenység evett, hogy a barát énem segített neki. Majd elárul egy titkot, majd minden semmibe veszett. Távol kerül a gondolat, hogy bármi komolyat is tegyek. Még egyszer nem akarok, valakit alakítani. Egyszer elég volt. Azóta, kicsit kevesebbet beszélgetünk, de itt vagyok neki. Hol ő ír nekem, hol én neki.
Aztán a buszon összefutottunk. Tudtam, hogy ott lesz. Akartam volna elkerülöm a találkozás... Nem megyek oda. Látni akartam, a zöld szemét, a szép haját, és őt magát. A viselkedését. Csalódtam... Nagyot. Semmi érdeklődés nem volt benne. Rá kellet jönnöm nem vagyok a barátja, csak egy név pár mondat a virtuális térben. Nehezen végig dumáltuk az utat, és mindenki ment a dolgára. A másik amit észre vettem, ahogy rá néznek. A csajt nem értettem igazán, mintha féltékeny lett volna, vagy nem tudom. A srác viszont "szinte" levetkőztette a szemeivel. Lehet én láttam bele ezeket a dolgokba, de nem hiszem. Nia népszerű, és eltudja hitetni, hogy te vagy a fontos. Nem csoda, hogy szeretik. Csak senki nem kaphatja meg. Nem is fogja, míg Niát a körülötte lévő "rajongás" éltet nem fog elköteleződni. Az élteti, hogy udvaroljanak neki, valaki a tenyerén hordozza. Vagy akkor lesz valakié, ha beleesik, mint vak tetőfedő... Erre viszont kis esélyt látok. (A versenyen történeket szándékosan hagytam ki!)
Nia gyönyörű, szerintem. Ezért is döntöttem el, hogy valami módon megismerem. Mikor a falunapot fotóztam tudtam, a fotókat oda akarom adni a Majoretteseknek is. Két hónap után végre eljutott hozzájuk. Ekkor már sejtettem, hogy ő vezeti az oldalukat. Mikor kikerültek a képek meglepve tapasztaltam, hogy nem köszönték meg. Semmilyen módon, írtam hát neki. Kiderült nem is tudta, hogy én vagyok az elkövető. Bár a vízjelem elég beszédes. -.- Elkezdünk beszélgetni, majd bejelöltük egymást. Hamar kifulladt ez a dolog,így csend lett. Nem is bántam, karácson előtt sok másra koncentráltam.
Januárban aztán rám írt, vagy én rá. Nem emlékszem. Sokáig másfél hónapig minden napot átbeszélgettünk. Egyre tudatosabban építettem a barátságot. Saját belső poénok, kis figyelmességek, kedvességek. Viszont végig a virtuális világban maradtam, vagy épp a szélén játszottam. Vittem neki apróságokat, főleg csokit. Amennyire lehetett udvaroltam is neki. Nem tudom mikor, de megmutattam neki a vallomásom is. Vártam a kellemetlen véget, ám az nem jött el. Nia küldött nekem két képet, és egy olyan mondatot, hogy beleszerettem. Oké, csak nagyon kívánatos lett nekem. Folytattam mindent, a kedvességeket, az ajándékokat, a beszélgetést. Amennyire a neten lehet, úgy érzem barátja lettem. Közben, ha mással találkozott hol a féltékenység evett, hogy a barát énem segített neki. Majd elárul egy titkot, majd minden semmibe veszett. Távol kerül a gondolat, hogy bármi komolyat is tegyek. Még egyszer nem akarok, valakit alakítani. Egyszer elég volt. Azóta, kicsit kevesebbet beszélgetünk, de itt vagyok neki. Hol ő ír nekem, hol én neki.
Aztán a buszon összefutottunk. Tudtam, hogy ott lesz. Akartam volna elkerülöm a találkozás... Nem megyek oda. Látni akartam, a zöld szemét, a szép haját, és őt magát. A viselkedését. Csalódtam... Nagyot. Semmi érdeklődés nem volt benne. Rá kellet jönnöm nem vagyok a barátja, csak egy név pár mondat a virtuális térben. Nehezen végig dumáltuk az utat, és mindenki ment a dolgára. A másik amit észre vettem, ahogy rá néznek. A csajt nem értettem igazán, mintha féltékeny lett volna, vagy nem tudom. A srác viszont "szinte" levetkőztette a szemeivel. Lehet én láttam bele ezeket a dolgokba, de nem hiszem. Nia népszerű, és eltudja hitetni, hogy te vagy a fontos. Nem csoda, hogy szeretik. Csak senki nem kaphatja meg. Nem is fogja, míg Niát a körülötte lévő "rajongás" éltet nem fog elköteleződni. Az élteti, hogy udvaroljanak neki, valaki a tenyerén hordozza. Vagy akkor lesz valakié, ha beleesik, mint vak tetőfedő... Erre viszont kis esélyt látok. (A versenyen történeket szándékosan hagytam ki!)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése