Nia barátsága

Régóta készülök ennek a bejegyzésnek a megírására. Szerencsére kétszer is kihagytam. Novemberben csalódtam kicsit, majd újra beszélgetni kezdünk. Valamikor februárban megint megakartam írni, akkor volt a leginkább erősek az érzéseim. Végül úgy hozták a dolgok, hogy nem akartam tovább várni, beszélgettem vele élőben. Ez volt nem is olyan rég. Ez a beszélgetés tette helyre bennem a dolgokat, most már biztosan tudom hogyan állunk egymással. :D

Nia gyönyörű, szerintem. Ezért is döntöttem el, hogy valami módon megismerem. Mikor a falunapot fotóztam tudtam, a fotókat oda akarom adni a Majoretteseknek is. Két hónap után végre eljutott hozzájuk. Ekkor már sejtettem, hogy ő vezeti az oldalukat. Mikor kikerültek a képek meglepve tapasztaltam, hogy nem köszönték meg. Semmilyen módon, írtam hát neki. Kiderült nem is tudta, hogy én vagyok az elkövető. Bár a vízjelem elég beszédes. -.- Elkezdünk beszélgetni, majd bejelöltük egymást. Hamar kifulladt ez a dolog,így csend lett. Nem is bántam, karácson előtt sok másra koncentráltam.

Januárban aztán rám írt, vagy én rá. Nem emlékszem. Sokáig másfél hónapig minden napot átbeszélgettünk. Egyre tudatosabban építettem a barátságot. Saját belső poénok, kis figyelmességek, kedvességek. Viszont végig a virtuális világban maradtam, vagy épp a szélén játszottam. Vittem neki apróságokat, főleg csokit. Amennyire lehetett udvaroltam is neki. Nem tudom mikor, de megmutattam neki a vallomásom is. Vártam a kellemetlen véget, ám az nem jött el. Nia küldött nekem két képet, és egy olyan mondatot, hogy beleszerettem. Oké, csak nagyon kívánatos lett nekem. Folytattam mindent, a kedvességeket, az ajándékokat, a beszélgetést. Amennyire a neten lehet, úgy érzem barátja lettem. Közben, ha mással találkozott hol a féltékenység evett, hogy a barát énem segített neki. Majd elárul egy titkot, majd minden semmibe veszett. Távol kerül a gondolat, hogy bármi komolyat is tegyek. Még egyszer nem akarok, valakit alakítani. Egyszer elég volt. Azóta, kicsit kevesebbet beszélgetünk, de itt vagyok neki. Hol ő ír nekem, hol én neki.

Aztán a buszon összefutottunk. Tudtam, hogy ott lesz. Akartam volna elkerülöm a találkozás... Nem megyek oda. Látni akartam, a zöld szemét, a szép haját, és őt magát. A viselkedését. Csalódtam... Nagyot. Semmi érdeklődés nem volt benne. Rá kellet jönnöm nem vagyok a barátja, csak egy név pár mondat a virtuális térben. Nehezen végig dumáltuk az utat, és mindenki ment a dolgára. A másik amit észre vettem, ahogy rá néznek. A csajt nem értettem igazán, mintha féltékeny lett volna, vagy nem tudom. A srác viszont "szinte" levetkőztette a szemeivel. Lehet én láttam bele ezeket a dolgokba, de nem hiszem. Nia népszerű, és eltudja hitetni, hogy te vagy a fontos. Nem csoda, hogy szeretik. Csak senki nem kaphatja meg. Nem is fogja, míg Niát a körülötte lévő "rajongás" éltet nem fog elköteleződni. Az élteti, hogy udvaroljanak neki, valaki a tenyerén hordozza. Vagy akkor lesz valakié, ha beleesik, mint vak tetőfedő... Erre viszont kis esélyt látok. (A versenyen történeket szándékosan hagytam ki!)