Szösszenet Az utolsó nap volt, hogy eggyüt voltunk. Már mindketten tudtuk vége van, csak valami ámítás, ragaszkodás féle kötött minket egymáshoz. Ahogy ott álltunk egymással szemben. Semmi köny, vagy érzelem. Csak ki kellet mondanunk. A levegőben ott lebegett a mondat, de nem szólaltunk meg. Vissza gondoltam az elmúlt négy évre, és tudtam sajnálni fogom. Egy percig azt hittem nem fogom meg tenni, inkább folytatom ezt a csalfa kapcsolatot. Eszembe jutottak az elmúl fél év vitái és kimodtam: - Vége. Felismerés Minen szépség elveszett Semmi nem maradt nekem Sötét szobában élem életem Kötél már rég a kezemben Vissza gondolok mit tettem Nincs ki rajtam segithetne Mindent én tettem veled S én gyötrödöm helyetted Hagytam szaladni az életet Belebuktam ebbe szerelembe Túlélni tán érdemes lehet A kötélt lassan kiengedem Elkell hinnem ez kellet S te szerelmed kiveszett Sötétből már kiléphetek És nem kell többé félelem 2009.VII.26. (Tina) Elveszett lélek Egy utolsó gondolat...
Elköltöztem,
Ide: starwish.hu