Na, nem gyerekem lesz… Csak ma kiderült, hogy még annyit lehetek az oviban! Bár kicsit ezért is küzdenem kellet! (Azt vettem észre, ha balhézok előbb célhoz érek! De veszélye fegyver!)
Kicsi szívattak is az állásért, olyan volt mintha kötözködnének. (Fura, hogy egyszerre kéne néha két helyen lennem!) Volt olyan hogy, apróság volt a probléma amiről tudtam, csak még nem jutott időm rá! De nem baj, most már jó úton vagyok a gép extico felé! Igaz, a 83.000 HUF helyett, “csak” 65.000-et kapok. Megint a félre informálás… Végére egy kép arról a fényképezőről ami 180.000, és amit akarok!
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése