Ugrás a fő tartalomra

Az elmúlt napok

Péntek: Délelőtt semmi, munka volt! Meló után, haza érve tapasztaltam, hogy a bátyám már itt van. És hogy jön az Attis. Megebb volt beszélve, hogy megyünk inni! Mentünk is! (Attis, Kasper, Tina, én) Sikerült úgy leinnom magam (sárga főld), hogy nem emlékszem három (azaz 3) órára.


Szombat: Ez a nap lényegiekben a rosszul vagyokról szólt, kb sikerült pár deci folyadékot magamhoz vennem mást nem. Viszont kaptuk az oldalt látható tortát. Amire a reakcióm csak annyi volt: “Eggyüt még nem éltük meg a nyugdíj korhatárt.” Ehh! Ja, a neveket nem nézni!


Vasárnap: Tináé volt ez a nap! Végre kiprobáltuk a 4-es ikreket dlinkico! Basszus, ficánkoltak, rezegtek, mozogtak! Jó volt.


Előtte: Vettem ám könyveket is! Két mangát (Death Note extico, és a TriGunt extico), egy manga oktatót (MEGA MANGA extico), és az Agave 100 extico-at (mi régi vágyam volt). Opp! Meg Tinának, két felsőt, egy spagetti pántos fekete bodyt extico, és egy necc hosszú ujjút.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...