Három hónapja nem írtam. Ennyi ideje életem része, a legnagyszerűbb lány akit ismerek. Megváltoztatott, másképp gondolkodok, és már-már értem mi a szerelem. Megértettem, hogy nem volt az amit annak hittem, de ehhez kicsit rögösebb út vezetett, még barátokat is vesztettem el. Inkább elmesélem az egész történetet, egy szuszra, legfeljebb több kép lesz! :)
Az egész azzal kezdődött, hogy EdE-vel meguntuk itthon lenni, és semmit tenni. Ennek hatására szinte minden nap bent voltunk, és ittunk valamennyi. Egyik ilyen alkalommal tévedtünk le a kocsmánkba. Ez májusban volt, szinte az egész bulizós időszak. Emlékszem még Nia-val beszélgettem sokat. Na de, mikor leértünk barátunk bemutatott egy úrnak, ő pedig a feleségének. Lili-nek kezébenyomtam a fotómasinát, ha érdekel, hát fotózz. (Ahogy eddig is tettem.) Napokkal később újra találkoztunk, majd elkezdtem fotózni néptáncot. Többet maradtam Győrben, így volt ok, a találkozásra. Egy hónap alatt szépen lépésről lépésre egyre közelebb kerültünk, én a családjához is. Így ismertem meg a lányát. Már és sem tudtam mit szeretnék, mikor a lánya bemutatott Léna-nak. Ez lett a vesztem.
Három nap beszélgetés után, június 10-én találkoztunk. Akkor már éreztem, döntenem kell.Egy hétnyi gondolkozás után lezártam a kapcsolatomat Lili-vel. Haragudott rám, és joggal. Megtanultam viszont tőle, hogy ne akarjak mindenárón megfelelni. Ezzel vesztem el, hogy boldog legyek. Legyek önző, és tudjam mit akarok. Igaza volt. Eddig indig segíteni próbáltam, minden kapcsolatom ebből táplálkozott. (Részben most is, de erről később.) Mindegy volt életem mmelyik kapcsolatát nézem, ez igaz rám. (Kivéve Atis, és Adam.) Nagyon hálás vagyok neki, hogy erre rádöbbentet.
Szóval, ha nem ismerem Lili-t, akkor a lánya nem mutat be Léna-nak. Érdekes, de több szálról is ismerhetnénk egymást. Zsu ovisa volt, s a dobozgyárból is ismer embereket. Itt él 10 éve tőlem 10 km-re, és nem is tudtunk igazán egymás létezéséről. Mikor ismerkedtünk, egyszer írtam Neki, bizonyítsa létezik. Ez az érzés máig megvan bennem. Számomra hihetetlen, hogy egy szép és okos lány szeressen. Hasonló a gondolkodásunk, a mozdulataink, az igényeink. Kiegészítjük egymást, és közben ugyanolyanok is vagyunk. (Igen, tényleg ennyire szeretem.) Szeretem példának hozni, hogy úgy tudunk elaludni ha ölelem. Egyik kezem a nyaka alatt, és ölelem. A másik a mellkasa elött, és a tenyeremben van az arca. Én hozzá simulok a hátához, és arcom a hajába fúrom. Így alszunk el, minden éjjel. :)
Persze, ez sosem ilyen egyszerű. Röviden: megint tiltva vagyok... Nem mehetek oda, és nem örülnek a kapcsolatnak. Mondom az elejétől. Én most 30 vagyok, nem titok. Léna 18, és nem is ismertem mielőtt betöltötte. (Poénkodni szoktam, hogy láttam még ovisan, de türelmes vagyok és megvártam megnőjön! :D ) Pár alkalom után találkoztam szüleivel. A furák számomra enyhe kifejezés. Én 20 percet voltam ott, de apja nem is szólt hozzám, kizárt az egészből. Másnap már Léna mondta eltiltottak minket. Nem adtuk fel, inkább ide jött pár napra. Három nap után kereseték, és alkut ajánlottak. Ó, a tiltás oka az, hogy én az apja megérzése alapján rossz ember vagyok. (Lehet, ha Tina-t kérdezitek... Biztos! :D ) Mielőtt Léna ide jött, én még megpróbáltam apjával beszélni. Két órát beszéltem neki, látszott megingattam, ám végül mégis csak nemet mondott, és kidobott a házól. Visszatérve, az egyesség annyi volt, hogy hagynak minket. Annyit találkozunk amennyit akarunk, csak többet legyen otthon, és tudják mikor hova megy, mikor jön. Az én részem annyi volt, hogy a faluba sem tehetem a lábam. (Logikus, a falu pletykás, Léna apja elég magas beosztású a kormánynál.) Belementünk, és be is tartottuk. Hetente kétszer aludt itt. Aztán elkezdtek morogni. Mi tűrtünk, és tartottuk az egyességet. A három hónap alatt háromszor szegtünk meg, annyit hogy egy busszal később ment Léna.
Mára ott tarunk, hogy három éjjelt vagyunk együtt, és jön a suli. Még mi sem tudjuk, hogy fogunk találkozni. A szülei azt szeretnék, hogy heti két délután pár órára (15-20 óráig). Ebbe nem megyünk bele.Ennek hatására Léna megkapta, hogy ingyenélő, én hogy nem költök rá, és kihasználom. Léna térjen már észhez, mert mi nem illünk össze. Mindig van valami hiba, vagy valami. Elmesélném mit látok, és érzek, de védenem kell némileg Léna-t.Pedig tényleg komoly pszichés problémák vannak az apjánál, ha lehetne (segíteni így neki) elvinném dokihoz. Ha tévedek, akkor többet nem lát (Léna-t akkor sem hagynám el).
Vidáman szeretném zárni azt a bejegyzést, így elmondom: igen Léna is szereti a bodykat, overallokat. Oké, ez nem vidám, de nekem ez hatalmas öröm, és tényleg szabad vagyok vele. Sokat bolondozunk, és még mesélek is Neki. :)
Az egész azzal kezdődött, hogy EdE-vel meguntuk itthon lenni, és semmit tenni. Ennek hatására szinte minden nap bent voltunk, és ittunk valamennyi. Egyik ilyen alkalommal tévedtünk le a kocsmánkba. Ez májusban volt, szinte az egész bulizós időszak. Emlékszem még Nia-val beszélgettem sokat. Na de, mikor leértünk barátunk bemutatott egy úrnak, ő pedig a feleségének. Lili-nek kezébenyomtam a fotómasinát, ha érdekel, hát fotózz. (Ahogy eddig is tettem.) Napokkal később újra találkoztunk, majd elkezdtem fotózni néptáncot. Többet maradtam Győrben, így volt ok, a találkozásra. Egy hónap alatt szépen lépésről lépésre egyre közelebb kerültünk, én a családjához is. Így ismertem meg a lányát. Már és sem tudtam mit szeretnék, mikor a lánya bemutatott Léna-nak. Ez lett a vesztem.
Három nap beszélgetés után, június 10-én találkoztunk. Akkor már éreztem, döntenem kell.Egy hétnyi gondolkozás után lezártam a kapcsolatomat Lili-vel. Haragudott rám, és joggal. Megtanultam viszont tőle, hogy ne akarjak mindenárón megfelelni. Ezzel vesztem el, hogy boldog legyek. Legyek önző, és tudjam mit akarok. Igaza volt. Eddig indig segíteni próbáltam, minden kapcsolatom ebből táplálkozott. (Részben most is, de erről később.) Mindegy volt életem mmelyik kapcsolatát nézem, ez igaz rám. (Kivéve Atis, és Adam.) Nagyon hálás vagyok neki, hogy erre rádöbbentet.Szóval, ha nem ismerem Lili-t, akkor a lánya nem mutat be Léna-nak. Érdekes, de több szálról is ismerhetnénk egymást. Zsu ovisa volt, s a dobozgyárból is ismer embereket. Itt él 10 éve tőlem 10 km-re, és nem is tudtunk igazán egymás létezéséről. Mikor ismerkedtünk, egyszer írtam Neki, bizonyítsa létezik. Ez az érzés máig megvan bennem. Számomra hihetetlen, hogy egy szép és okos lány szeressen. Hasonló a gondolkodásunk, a mozdulataink, az igényeink. Kiegészítjük egymást, és közben ugyanolyanok is vagyunk. (Igen, tényleg ennyire szeretem.) Szeretem példának hozni, hogy úgy tudunk elaludni ha ölelem. Egyik kezem a nyaka alatt, és ölelem. A másik a mellkasa elött, és a tenyeremben van az arca. Én hozzá simulok a hátához, és arcom a hajába fúrom. Így alszunk el, minden éjjel. :)
Persze, ez sosem ilyen egyszerű. Röviden: megint tiltva vagyok... Nem mehetek oda, és nem örülnek a kapcsolatnak. Mondom az elejétől. Én most 30 vagyok, nem titok. Léna 18, és nem is ismertem mielőtt betöltötte. (Poénkodni szoktam, hogy láttam még ovisan, de türelmes vagyok és megvártam megnőjön! :D ) Pár alkalom után találkoztam szüleivel. A furák számomra enyhe kifejezés. Én 20 percet voltam ott, de apja nem is szólt hozzám, kizárt az egészből. Másnap már Léna mondta eltiltottak minket. Nem adtuk fel, inkább ide jött pár napra. Három nap után kereseték, és alkut ajánlottak. Ó, a tiltás oka az, hogy én az apja megérzése alapján rossz ember vagyok. (Lehet, ha Tina-t kérdezitek... Biztos! :D ) Mielőtt Léna ide jött, én még megpróbáltam apjával beszélni. Két órát beszéltem neki, látszott megingattam, ám végül mégis csak nemet mondott, és kidobott a házól. Visszatérve, az egyesség annyi volt, hogy hagynak minket. Annyit találkozunk amennyit akarunk, csak többet legyen otthon, és tudják mikor hova megy, mikor jön. Az én részem annyi volt, hogy a faluba sem tehetem a lábam. (Logikus, a falu pletykás, Léna apja elég magas beosztású a kormánynál.) Belementünk, és be is tartottuk. Hetente kétszer aludt itt. Aztán elkezdtek morogni. Mi tűrtünk, és tartottuk az egyességet. A három hónap alatt háromszor szegtünk meg, annyit hogy egy busszal később ment Léna.
Mára ott tarunk, hogy három éjjelt vagyunk együtt, és jön a suli. Még mi sem tudjuk, hogy fogunk találkozni. A szülei azt szeretnék, hogy heti két délután pár órára (15-20 óráig). Ebbe nem megyünk bele.Ennek hatására Léna megkapta, hogy ingyenélő, én hogy nem költök rá, és kihasználom. Léna térjen már észhez, mert mi nem illünk össze. Mindig van valami hiba, vagy valami. Elmesélném mit látok, és érzek, de védenem kell némileg Léna-t.
Vidáman szeretném zárni azt a bejegyzést, így elmondom: igen Léna is szereti a bodykat, overallokat. Oké, ez nem vidám, de nekem ez hatalmas öröm, és tényleg szabad vagyok vele. Sokat bolondozunk, és még mesélek is Neki. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése