Ugrás a fő tartalomra

Találkoztam Nonoval

Eljutottam ide is. :) Igaz még mindig nem szeretem ezt a szerkesztőt, valahogy nem az én ízlésem. A Zoundry meg már nem tudja ami azért kellene nekem. Szóval marad ez, vagy magam készítek valamit magamnak. :D

Én és NonoViszont mesélek, boldog vagyok, mert hat év után újra láthattam egy gyermekkori barátom. Végre összeállt a Merengő, létrehozhatom megvan hozzá az utolsó kép is. Mármint vissza ménölég. A jövőre nézve nem. :) Nono pontosan olyan lett mint vártam. Jó pár apróságot megtudtam most, és kiderült kár volt izgulnom. Mikor megtudtam, hogy itthon van, mindent dobtam, elrohantam hozzájuk. Persze nem volt otthon, így tova futottam, majd vissza a városba. A kilométereim megvoltak.

Sok okból jó volt látni. Leginkább az, hogy mennyire nem hasonlít Vimirára. A másik, hogy valami olyan érzésem volt iránta ami senki más iránt. Nem barátság, sem szerelem. Valami más. Volt, hogy csak figyeltem, ahogy mesél nekem, s jó volt figyelni, amit ott van velem szemben. Mintha csak álom volna. Alig pár embert engedek közel magamhoz, ezt sokan tudják rólam. Vele egy olyan természetes volt, mint lélegezni. Pedig lehetett volna másképp is, sőt ha előbb találkozunk nem is így lett volna. Így tudtam meg, hogy az "egyetlen" bizalmasa máig én vagyok. Így kicsit szégyelltem magam, hogy pár titkot megtartottam magamnak. Ezt persze elmondom majd neki. Az is kiderült - pedig én máshogy hittem, hogy neki is én voltam az első csók. :D Arra már nem mertem rákérdezni, hogy milyen voltam. o.O Hét órát beszélgettünk, bár inkább Ő mesélt nekem. Így volt tökéletes a nap. És végre tudom Vele tartani a kapcsolatot (Facebook). Mielőtt eljöttem találkoztam a párjával is. Bevalló meglepődtem, nagyon sokat változott. Végre úgy érzem, hogy érti a kapcsolatunkat. Én csak Nono mellet állok, s védem őt. A magam kis eszközeivel. Mindig úgy próbáltam cselekedni, hogy Neki jó legyen. Elvenni tőle sosem akartam, boldog vele, s ez mindig is látszott. Mégha mindenki más akart is bele látni.

Itt a vége a mai mesémnek. A Nonos találkozásnak egyetlen következménye volt az életemben. Nem miatta, inkább úgy mondanám, hogy felébresztett. Lezártam egy kapcsolatomat, és megtervezem pár dolgot az életemben. Csak, hogy ne levegő legyen: Hassan, angol, suli, fotó.

Itt zárom le a napot. Jó éjt!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...