Eljutottam ide is. :) Igaz még mindig nem szeretem ezt a szerkesztőt, valahogy nem az én ízlésem. A Zoundry meg már nem tudja ami azért kellene nekem. Szóval marad ez, vagy magam készítek valamit magamnak. :D
Viszont mesélek, boldog vagyok, mert hat év után újra láthattam egy gyermekkori barátom. Végre összeállt a Merengő, létrehozhatom megvan hozzá az utolsó kép is. Mármint vissza ménölég. A jövőre nézve nem. :) Nono pontosan olyan lett mint vártam. Jó pár apróságot megtudtam most, és kiderült kár volt izgulnom. Mikor megtudtam, hogy itthon van, mindent dobtam, elrohantam hozzájuk. Persze nem volt otthon, így tova futottam, majd vissza a városba. A kilométereim megvoltak.
Sok okból jó volt látni. Leginkább az, hogy mennyire nem hasonlít Vimirára. A másik, hogy valami olyan érzésem volt iránta ami senki más iránt. Nem barátság, sem szerelem. Valami más. Volt, hogy csak figyeltem, ahogy mesél nekem, s jó volt figyelni, amit ott van velem szemben. Mintha csak álom volna. Alig pár embert engedek közel magamhoz, ezt sokan tudják rólam. Vele egy olyan természetes volt, mint lélegezni. Pedig lehetett volna másképp is, sőt ha előbb találkozunk nem is így lett volna. Így tudtam meg, hogy az "egyetlen" bizalmasa máig én vagyok. Így kicsit szégyelltem magam, hogy pár titkot megtartottam magamnak. Ezt persze elmondom majd neki. Az is kiderült - pedig én máshogy hittem, hogy neki is én voltam az első csók. :D Arra már nem mertem rákérdezni, hogy milyen voltam. o.O Hét órát beszélgettünk, bár inkább Ő mesélt nekem. Így volt tökéletes a nap. És végre tudom Vele tartani a kapcsolatot (Facebook). Mielőtt eljöttem találkoztam a párjával is. Bevalló meglepődtem, nagyon sokat változott. Végre úgy érzem, hogy érti a kapcsolatunkat. Én csak Nono mellet állok, s védem őt. A magam kis eszközeivel. Mindig úgy próbáltam cselekedni, hogy Neki jó legyen. Elvenni tőle sosem akartam, boldog vele, s ez mindig is látszott. Mégha mindenki más akart is bele látni.
Itt a vége a mai mesémnek. A Nonos találkozásnak egyetlen következménye volt az életemben. Nem miatta, inkább úgy mondanám, hogy felébresztett. Lezártam egy kapcsolatomat, és megtervezem pár dolgot az életemben. Csak, hogy ne levegő legyen: Hassan, angol, suli, fotó.
Itt zárom le a napot. Jó éjt!
Viszont mesélek, boldog vagyok, mert hat év után újra láthattam egy gyermekkori barátom. Végre összeállt a Merengő, létrehozhatom megvan hozzá az utolsó kép is. Mármint vissza ménölég. A jövőre nézve nem. :) Nono pontosan olyan lett mint vártam. Jó pár apróságot megtudtam most, és kiderült kár volt izgulnom. Mikor megtudtam, hogy itthon van, mindent dobtam, elrohantam hozzájuk. Persze nem volt otthon, így tova futottam, majd vissza a városba. A kilométereim megvoltak.Sok okból jó volt látni. Leginkább az, hogy mennyire nem hasonlít Vimirára. A másik, hogy valami olyan érzésem volt iránta ami senki más iránt. Nem barátság, sem szerelem. Valami más. Volt, hogy csak figyeltem, ahogy mesél nekem, s jó volt figyelni, amit ott van velem szemben. Mintha csak álom volna. Alig pár embert engedek közel magamhoz, ezt sokan tudják rólam. Vele egy olyan természetes volt, mint lélegezni. Pedig lehetett volna másképp is, sőt ha előbb találkozunk nem is így lett volna. Így tudtam meg, hogy az "egyetlen" bizalmasa máig én vagyok. Így kicsit szégyelltem magam, hogy pár titkot megtartottam magamnak. Ezt persze elmondom majd neki. Az is kiderült - pedig én máshogy hittem, hogy neki is én voltam az első csók. :D Arra már nem mertem rákérdezni, hogy milyen voltam. o.O Hét órát beszélgettünk, bár inkább Ő mesélt nekem. Így volt tökéletes a nap. És végre tudom Vele tartani a kapcsolatot (Facebook). Mielőtt eljöttem találkoztam a párjával is. Bevalló meglepődtem, nagyon sokat változott. Végre úgy érzem, hogy érti a kapcsolatunkat. Én csak Nono mellet állok, s védem őt. A magam kis eszközeivel. Mindig úgy próbáltam cselekedni, hogy Neki jó legyen. Elvenni tőle sosem akartam, boldog vele, s ez mindig is látszott. Mégha mindenki más akart is bele látni.
Itt a vége a mai mesémnek. A Nonos találkozásnak egyetlen következménye volt az életemben. Nem miatta, inkább úgy mondanám, hogy felébresztett. Lezártam egy kapcsolatomat, és megtervezem pár dolgot az életemben. Csak, hogy ne levegő legyen: Hassan, angol, suli, fotó.
Itt zárom le a napot. Jó éjt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése