Ugrás a fő tartalomra

60-59. nap, semmi érdekes

Munka fronton nem sok minden történt. Megcsináltam a menüket, a dobozokat. Már csak a stíluslapok, és az alsó sáv hiányzik. Azért lapok, mert szeretném idő függővé tenni néhány esetben. (Például: újév, húsvét, Föld napja, Agusztus 20, karácsony… Egyenlőre csak egyet készítek el, de a feltöltés után azonnal nekiállok a többinek. Ötletem nem lopni! :D )


Találkoztam Anival. Persze nem kérdeztem meg, hogy olvassa-e a blogot. :S Kicsit beszélgettünk, megint elhívtam moziba, bár semmi nem lesz… Vagy feliratos. Kérdezett Tináról, mondtam hogy megszakítottam a kapcsolatot vele. Én rákérdeztem a Gáborra (csak barátok), s elmondtam, hogy nincs senki a láthatáron. Most keményen szidom magam, hogy nem mondtam: de Te! :) :$

Férfiasan bevallom, ha valaki az Aniékról beszél akkor fülelek (oké hallgatózom). Nos, ma az apukájáról tudtam meg két infót, ami megmagyaráz egy-két dolgot. (Szivesen leírnám, de az már túl megy azon a bizonyos ponton.) Hoztam Aniról, egy talált képet, a harmadik kisasszony. (Ez az egyetlen képem Róla. XD )


Zsófi, Franciska, Ani... Vertigo-ban! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...