Írtam a nagybátyámnak egy karácsonyi lapot, olvassátok:
"Csak boldog karácsont szeretnék kivánni!
S elmondom nálunk milyen is az idei karácsony. Szomorú és mélabús. Így 23-án úgy tünik még karácsonyfa sem lesz az igazi! (Sajnos nem lesz rajta szaloncukor, és igen műfenyőnk van.) Ha felteszed a kérdés miért, a válaszom: nem tudom. A családban mindenki dolgozik: Zsu oviban, Gábor a csavarboltban (ahol a plusz minkát nem becsülik, sem Zsunál), Bence és a barátnője munkanélküli két hónap után a postán, én pedig egy győri óvódában vagyok két hónapja, minimálbérért takarító. Ezek után valóban nem értem... Pedig egész évbem ahol tudunk egitettünk. Gondolok itt a kis Kirára aki az egyik fotelágyat kapta meg. ( Sosem fogom elfelejteni mekkorát nézett mikor megtudta, hogy az övé.) De mondhatom a Jennyt aki a lecserélt pc alkatrészeket kapta. (Hisz saját fizumból fejlesztettem.) De vannak még sokan kiknek önzetlenül segitetünk. Mégis az élet minket nem segit. Nem rég kiderült hogy a Krisztiánnak haza kell költöznie mert olyan egészségügyi problámája van amit csak együtt tudunk megoldani. (Most kell támogatnunk: nekünk, és a párjainknak is: Kitti és Tina.)
De az ideji évben volt hogy család egyikfelét elvesztettük. De a másik fél vágyik az elsőre... De kezdeni nem mer, mért is merne. Bár a gondolata a családfőnek ne ez lenne: 'Már megin mit szeretnél nővérem?' Mi semmit nem akarunk, csak részesei lenni annak a félnek is."
U.I.: Ha lesz válasz közzéteszem azt is!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése