Ugrás a fő tartalomra

A országgyülési biztosnál!

Kicsit összefoglalom hogy is történt. Az első telefon hívástól, a hazaérkezésig.
Mikor kiderült nem mehetek a szociális ápoló - gondozó képzésre, elegünk lett, kifogytunk az ötletekből. Nem maradt más, mint egy olyen emberhez fordunk aki tud tenni valamit. Felhívtuk hát az állampolgári jogok országgyülési biztosát. Meglepetésünkre nagyon hamar kaptunk időpontot (2-3 hét). Szeptember 2-án útra keltünk. Aútópályán fel... Pest szívébe. A közlekedés számomra félelmetes, a házak nagyon szépek. Kis kavarodás után megletük a hivatalt. Egy kicsit vártunk, majd Anyu és én bementunk. Egy kedves asszony fogadott minket. Kb. egy órát voltunk bennt, és elmeséltünk mindent. A kezdetektől, egészen a munkaügyiközpont nem tájékoztatásáig. (Ez utóbbin nagyon meg lepődött az ügyintéző.) Eközben egy hullát találtak a szembeni nyulvános WC-ben. (Kicsit sajnálom, hogy nem tdhatom meg, hogy természetesen, vagy erőszakosan halt-e meg...) Késöbb megkaptam az én példányomat (ez látható allant), és haza indultunk. Amit kicsit sajnálok, hogy nem tudni meddig fog tartani, mert nekik nincs határidejük, de ha több mint két hónap(!), akkor kapok egy iratszámot és egyjelszót amivel beléphetek az oldalukra. Ott láthatom hol tart a ügyem. Utánna ebédeltünk a Budaörsi Tesco-ban. Bevásároltunk, és Tinával kaméleonokat néztünk. Vissza haza az autópályán. Ennyi volt eddig.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...