Ugrás a fő tartalomra

Éjsszaka

"Mi végre szól a dal, ha nem neked íródott?"
Hali! Semmi nem történt az elmúlt idő elején. Vége felé mer több is... Anyunak megcsinálták a fogát, felül mű lett. De nem látszik. Bár valahogy én még viszolygok egy kicsit.
A másik "kis" semmiség Erika... Az eleje Attilával é mentünk To-Rock-ba onnan meg lejártuk a diszkókat, nagy örömömre... (Igen szeretem a dizsiket!!! x-P) Utána vissza kullogtam Kedvenc rock kocsmánkba... Jön az igaz történet, mindennel, s hogy miért is gondolkodom mi legyen holnap (találkozunk-e). Ittam vígan a colám, s eszre vettem Ő-t. Amíg ittam a colám, gondolkodtam, szóljak e neki. Végülis csak oda ültem mellé. Ő néha fel ébredt, s vissza aludt. (Egyként nem láttam az arcát amíg fel nem emelte a fejét.) Míg egyszer csak az ölembe nem feküdt. :-) Itt már sejtettem, hogy a "zsákba csaj" kicsit más mit vártam. De simogattam, s figyeltem rá. Idővel felébredt, s beszélgettük egy keveset... És újra elaludt. Hajnalban fel mentünk a színpad alukálni, amíg fel nem ébresztettek, zár a "csehó". Elmenetük az állomásra s ott aludtunk tovább (már aki tudott). Beszélgetés közben kiderült pár dolog: Tapolcai (sirály megint távol van), s igen, kicsit duci. Bár nem feledtem ezt egész idő alatt, mégis nagyon boldog voltam (túl boldog). Ez idáig oké, kicsit elvesztem mikor megkért kérgesünk együtt, hogy eltudjon jutni Celldömölkre. Idővel rá jöttem ez a rideg Élet. Szóval az Erika tetszik, s ha jön találkozunk, csak egy vissza tartó erő csak egy van... Vidék (Egyszer már meg jártam)... DE éljen az ÉLET! Szia!

"Sok ér egyet, egy ér sokat." (Kinek hogy...)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Lekapcsolom, és megmentem a Hómacikat!

Csatlakoztam a Föld Órája akcióhoz. És létre hoztam a Hómaci projectet (két részből áll: 1) örökbe fogadok egyet, 2) fényképeket csinálok plüs Hómacikkal!), azzal a szándékkal, hogy felhivjam a figyelmet a Hómacik (azaz a jegesmedvék) veszéleztett mivoltjára. Ime a képek hozzá!