Ugrás a fő tartalomra

Egy új barát, avagy a Bölcsem!

“A meglepetés hogy jó barátra lelj ott van a lábaidnál”

Voltam a rock kocsmánkban… S leltem egy barátra, de kezdjük az elején. Barátomat rávettem lépjünk már el inni, hát meghívott (mint mindig). Darts-oztunk a semmibe, de én (mért ne) csocsózni akartam. Így oda telepemet mellé. Mi nem történik egy csaj oda lép, s kérdi: “Nem játszok, mert akkor meg vagytok híva.” Játszottunk, utána kicsit szét váltak útjaink. De át mentünk a túl oldalra leüli (s szerintem a haverom sejtette tetszik a csaj). Nem találtunk helyet melléjük telepedünk. Ezek után már csak azt vettem észre, hogy egy jó barát ül mellettem. S öt és fél órát dumáltunk, vagy épp táncolni tanított. Mi lett, mi nem bölcsemmé fogadtam alig hat óra alatt. Boldogan, s szomorúan hagytam hazájánál. Reménykedem a legközelebbi viszont látásban. Jó reggelt nektek: S nézzetek a horizont fölé is néha. -=#;-)>- <;][)~~~~~~~

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...