A történet sokkal előbb kezdődött, d most lesz vége. Úgy tűnik. Minden szép, és jó volt, míg Mona ide nem érkezett. Rendben, ebben van túlzás. A lényeg, hogy lassan minden változni kezdett.
Eleinte mindenhol segített, maga volt a megtestesült jó kislány. Viszont, mint minden nagy családnál, nálunk is előjöttek a problémák, a súrlódások. Kilenc embernél ez nem csoda. Az ember egy idei tűri az ilyeneket. Aztán már nincs tovább. Ám megélni nehéz, ezt nem részletezném, de a fő ok a pénz volt. Kisebb viták után, teljesen befordult. Először még lejárkált, enni, néha beszélgetni, végül már annyira felhúzta saját magát, hogy mindent magának és a Kaspernek nélkülük csinált. Gyakorlatilag magának kihozta, hogy mindenki ellene legyen. Nem tett semmit, nem volt része a közösségnek. Próbáltam hatni mindkét oldalra, de nem beszéltek. Így teltek a hetek. Már egy ideje észre vettem, hogy a szomszéd szobában egyre több a veszekedés. Ez csúcsosodott végül ki tegnap este.
Már mikor haza értek, valamin nagyon beszélgettek. Valami "fontosról". Kaspert lehívtuk, megdumáltunk az anyagiakat, és szóltam, halkan beszélgessenek, mert aludni szeretnék. Még fel sem értem már hallottam a kiabálást. Gábris megkért, hogy hozzam le tőlük a mosatlan edényeket, és a hagymás dobozta. Jeleztem, hogy nem jó ötlet most ez, de megteszem. Kopogtam, alpári válasz. Elmondtam amiért jöttem. Majd kivágta az ajtót, és kezembe nyomta a dobozt, hogy ez olyan baromi fontos lehet. Ezzel izomból rávágta az ajtót. Én csak pislogtam, Gábris meg feljött, mert ez tényleg erős volt. Én elmenekültem, de halottam. Gábris csak kérte emelt hangon - hogy hallja, ilyet ne, mert nem szokás. Itt most nem idézném, mit mondott a Mona, de nem volt ene köszönet. Kb. fél perc sípszó, majd vádaskodás. Ezzel majdnem vége is volt. Súrlódások vannak, már tudjuk kezelni. Viszont utána továbbra is csapkodott, lehívtuk Kaspert. Monamint valami katona, Kasper nem megy. Itt szakadt el a cérna. Egy fenyegetés rendőrséggel, hiszen Mona itt csak vendég. Kasper le, próbáljuk elmagyarázni, hogy kicsit vegyenek vissza. Nekünk ugrik, hogy nem ismerjük, és vele másmilyen. A vége az lett, hogy - talán - ma elköltöznek. Tényleg ez lenne mindenkinek a legjobb...
Eleinte mindenhol segített, maga volt a megtestesült jó kislány. Viszont, mint minden nagy családnál, nálunk is előjöttek a problémák, a súrlódások. Kilenc embernél ez nem csoda. Az ember egy idei tűri az ilyeneket. Aztán már nincs tovább. Ám megélni nehéz, ezt nem részletezném, de a fő ok a pénz volt. Kisebb viták után, teljesen befordult. Először még lejárkált, enni, néha beszélgetni, végül már annyira felhúzta saját magát, hogy mindent magának és a Kaspernek nélkülük csinált. Gyakorlatilag magának kihozta, hogy mindenki ellene legyen. Nem tett semmit, nem volt része a közösségnek. Próbáltam hatni mindkét oldalra, de nem beszéltek. Így teltek a hetek. Már egy ideje észre vettem, hogy a szomszéd szobában egyre több a veszekedés. Ez csúcsosodott végül ki tegnap este.
Már mikor haza értek, valamin nagyon beszélgettek. Valami "fontosról". Kaspert lehívtuk, megdumáltunk az anyagiakat, és szóltam, halkan beszélgessenek, mert aludni szeretnék. Még fel sem értem már hallottam a kiabálást. Gábris megkért, hogy hozzam le tőlük a mosatlan edényeket, és a hagymás dobozta. Jeleztem, hogy nem jó ötlet most ez, de megteszem. Kopogtam, alpári válasz. Elmondtam amiért jöttem. Majd kivágta az ajtót, és kezembe nyomta a dobozt, hogy ez olyan baromi fontos lehet. Ezzel izomból rávágta az ajtót. Én csak pislogtam, Gábris meg feljött, mert ez tényleg erős volt. Én elmenekültem, de halottam. Gábris csak kérte emelt hangon - hogy hallja, ilyet ne, mert nem szokás. Itt most nem idézném, mit mondott a Mona, de nem volt ene köszönet. Kb. fél perc sípszó, majd vádaskodás. Ezzel majdnem vége is volt. Súrlódások vannak, már tudjuk kezelni. Viszont utána továbbra is csapkodott, lehívtuk Kaspert. Monamint valami katona, Kasper nem megy. Itt szakadt el a cérna. Egy fenyegetés rendőrséggel, hiszen Mona itt csak vendég. Kasper le, próbáljuk elmagyarázni, hogy kicsit vegyenek vissza. Nekünk ugrik, hogy nem ismerjük, és vele másmilyen. A vége az lett, hogy - talán - ma elköltöznek. Tényleg ez lenne mindenkinek a legjobb...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése