StarWish furcsa világa!

Hosszú megbeszélések, és egyeztetések után, végre eljutottam majorette-t fotózni. Nem beszéltem meg senkivel, csak Nia tudott róla. Jó volt, hogy függetlenként mentem. Előtte este még volt egy ZeroDay fotózásom, így négy óra alvás után, hajnalban kelem. Móvárra busszal mentem, végig beszélgettem, így ott sem aludtam. Elég könnyen megtaláltam, hol szálljak le, volt egy kis segítség is. :) Igen ám, de még egy gyenge három kilométeres séta várt rám. Ami nem is baj, ha csak a fotós cucc van nálam. Ismerve magam, a mazsisokat nem hozom ki 370 képből. Így a laptopot is vinnem kellet magammal. Megfáradva, google maps-al megleltem a sulit, kicsit korán. Kerestem egy kocsmát, és ittam egy kólát, meg WC. Móvár fura volt. A piac melleti csehó, hát... Inkább alkoholista paradicsom. Visszamentem, ekkor már bementem a suliba. Leültem és vártam. Nia-t sokáig nem látta,, de pázmándiak jöttek. Jó volt látni, ahogy kapcsolnak, hogy ismernek. :D Az utolsó pillanatban köszönnek. Jött ismerős, így hozzájuk...

A történet sokkal előbb kezdődött, d most lesz vége. Úgy tűnik. Minden szép, és jó volt, míg Mona ide nem érkezett. Rendben, ebben van túlzás. A lényeg, hogy lassan minden változni kezdett. Eleinte mindenhol segített, maga volt a megtestesült jó kislány. Viszont, mint minden nagy családnál, nálunk is előjöttek a problémák, a súrlódások. Kilenc embernél ez nem csoda. Az ember egy idei tűri az ilyeneket. Aztán már nincs tovább. Ám megélni nehéz, ezt nem részletezném, de a fő ok a pénz volt. Kisebb viták után, teljesen befordult. Először még lejárkált, enni, néha beszélgetni, végül már annyira felhúzta saját magát, hogy mindent magának és a Kaspernek nélkülük csinált. Gyakorlatilag magának kihozta, hogy mindenki ellene legyen. Nem tett semmit, nem volt része a közösségnek. Próbáltam hatni mindkét oldalra, de nem beszéltek. Így teltek a hetek. Már egy ideje észre vettem, hogy a szomszéd szobában egyre több a veszekedés. Ez csúcsosodott végül ki tegnap este. Már mikor haza értek, valamin na...

Már egy ideje tudtam, hogy megyek. Készültem is erre a koncertre. Akármi lesz, én ott leszek. Persze, igazán nem volt értelme, vagyis de. Volt kirándulásom, készült megint pár koncert fotó, és jöttek a kedvelések a fotós oldalra. Nem mondanám, hogy jól indult a nap. Úgy terveztem, hogy bent a dobozgyárban fürdök le. Ebben csak az volt a baki, hogy nem vittem el semmit. Sikeresen itthon hagytam. Gondoltam, akkor hagyom is a fenébe, de bent már megbeszéltem. Akkor gondoltam MacGyver leszek. Volt kék törlőkendő a gépeknél, s (adagolós) szappan a WC-ben. Utóbbiból egy pohárba tettem, s irány a tusoló. Meglepetésemre igazán kellemes meleg víz jött belőle. Munka végeztével, mentem a buszomhoz. Szerencsém volt egy nagyon szuper MAN busszal mehettem Komáromba. Meleg volt, jó sofőr, és kék hangulat világítás. :D A hídon gyorsan átértem, megint fújt a szél, s máris életemben másodszor külföldön voltam. Az örömömet csak az rombolta, hogy megint ugyanott. :/ Sikeresen el is tévedtem, kicsit sétáln...