Régen blogoltam, és most sem azt fogom amit kellene. Csak kicsit kiakadtam. Miközben ehhez szegény Nia-nak van legkevesebb köze. Persze van, de ez már a történet része. Egy bő egy hónapos beszélgetés, és udvarlás története.
Tegnap volt a világon szerintem az egyik leggyűlöltebb nap. Valentin napja. Gondoltam adok Nia-nak valamit. Valami különlegeset, de ne rohanjunk ennyire előre. Január elején újra elkezdtünk beszélgetni. Túl sok mindent nem vártam ezektől a beszélgetésektől, de jól estek. Már azóta reggeltől estig beszélgetünk. Nagyjából egy hét után jöttem rá, hogy Nia sokkal összetettebb személyiség, mint gondoltam. Ekkor fogott meg igazán.Innen elindultam a sötét verembe. Minden nap figyeltem, kerestem és beszéltem vele. Próbáltam apró kis dolgokkal, pl. minden este másképp kívánok jó éjt el aminek köze van a naphoz. Kapott tőlem mesét, verset. Csak épp azt nem mondtam ki, hogy szeretlek.
Ennek több oka is van. Egyrészt utalt rá, hogy ez így gáz lenne. Márpedig én még egy teázás sem tudtam összehozni vele. Másik, hogy én is mondtam, még nincs itt az ideje. Talán még most sem lenne, de kiakadtam. A harmadik, hogy tizenegy év van köztünk. Oké, hogy toljak rá, de te hogy éreznéd magad szülőként, ha a 19 éves lányod (esetleg) egy harminc éves sráccal járna? Ennyit egyenlőre rólam.
Amin kiakadtam, az az amiket mesélt. Nem tudnak az emberek udvarolni. Nem csak Nia-nál látom. Mikor leül egy srác mellé a buszon, s visszaoszt egy mondatot, hogy "hú, de jó nő van mellettem". Ne, kérlek... Szinte az összes hozzám eljutott történet hasonló. Semmi kreativitás nincs a srácokban. Be kell vallani ugyanakkor, hogy a csajoknak, olyan srác kell aki ilyen. Felveszek egy kavicsot, bekötöm a szemem, eldobom, és fejbe találok vele egyet. Akinek van kocsija, kanos, és hírből sem hallod az olvasásról, Adyról vagy Shakespeare-ről. És ez kiakaszt. Mert én hiába teszek bármit, nem kell senkinek. Főképp annak nem kell akit én szeretnék.
Vissza hozzám. Igazából, ez nem is Niá-ról szól. Csak most ő az Ő! :) Előtte is megvoltak ezek. Ami végül a bejegyzéshez vezetett az a tegnapi nap. Nia megkapta az ajándékot tőlem, ami lent van két kép. Három napig figyeltem, s tettem fel a kérdéseket, hogy minden úgy sikerüljön ahogy én szerettem volna. Megtudtam a kedvenc virágát, hogy hol lakik (pontosan) és otthon lesz-e. Az egész kis dobozt én csináltam. Megvolt a sima papír doboz, s a többi anyag. Ragasztottam, faragtam. Kiscit még művészkedtem is, a pontokkal! A csavart úgy vittem bele, hogy most se találkozzunk. Mivel eddig még nem hallatunk egymás hangját, nem találkoztunk. Ami meglepett, hogy még nem kapott sose Valentinre ajándékot. Pedig tényleg szép csaj, s nagyon normális. :) Én délután vittem, így mindenkinek volt esélye beelőzni engem. Paráztam is emiatt, de senki nem volt ott. Bazz, senki. Mondani tudják, hogy "jó a segged, kő kóla". Tenni érte semmit. Elmúlt a nap, ma megint próbálkoznak... Nekem ez olyan mintha minden kicseszett srác csak lyukra menne. És ez szörnyű!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése