StarWish furcsa világa!

Hányszor nyersz, és vesztesz, Hányszor mondod elég lesz, Hányszor hiszed már itt vége, Hányszor folytatod reggel. Mért hiszel el mindent, Mért nem engesz el minket, Mért vágyom mégis mindenem, Mért kérded hogy még hiszem. Hány út vár vajon ránk, Hány vita, és szép órák, Hány elfeledett kívánság, Hány elhagyott álmon át. 2014.XI.25. Ez a bejegyzés WordPress for Android alkalmazással készült

Ma olyan zseniálisan intett be az Élet, hogy azt tanítani kéne. Nem szokásom hangosan nyavajogni a szerelmi életem miatt, ahogy mostt sem tettem. Viszont azért megvisel, hogy EdE két hét allatt két csajt szedhet össze, pedig két hete dobták ki. És nem is buták a csajok. Na, ezért sírok. Erre az Élet olyat dobott amire nem tudtam mit reagálni. Lenyuszikáztak. Egy olyan csaj akivel együtt dolgozom, s sajnos nem érdekel. Azt hiszem arra akart utalni, a kedves Élet, hogy ne nyavajogjak. Bár ez kicsit erős volt...

Az egész úgy kezdődött, hogy ittam egy sört! :D Igazából nem, de akkor is. :P Na szóval, öcsém kitalálta, hogy nézzünk el PASO koncertre. Hárman indultunk, de végül 9-en lettünk, de ne szaladjunk ennyire előre. Kora este neki vágtunk a végtelen útnak Győrbe. Egy busz mi a semmiből, talán elvisz valahova. Mikor leszálltunk átmentünk a "Kecskés-úton", ami már látott szebb emlékeket is. Most kábé egy gyorsforgalmi sztráda lett... Nem baj meg találtuk a ház előtti kisdiófát, meg persze a kocsit amit nem sikerült beriasztanom. Itt csatlakozott hozzánk Dan. Neki is vágtunk a városnak. Közben ki-ki elsírta bánatát. Végül elértünk Kullisza-ba, és akkor még nem is tudtuk, hogy ez istenesen gyorsan sikerült. Közben csatlakozott hozzánk Men (nem, nem super). Na, itt ittuk az első sört. Igazából nagyjából eddig volt igazán jó az este, pedig nagy punnyadás volt. Majdnem két órával később jött a másik 6 társunk. Innen volt érdekes az este, de nagyon. Egy ideig minden tök jól működött, majd...