Ugrás a fő tartalomra

Ideje életre kelni

A blogom úja indulását az nehezítette addig, hogy nem is igazán tudtam mit akarok. Mennyit szeretnék leírni, s ebből mennyit kiadni. Rá kellet jönnöm, hogy pusztán utópisztikus elképzelés, hogy mindent leírok, s ezt az emberek nem használják fel ellenem, vagy azok ellen akiket szeretek. Persze megtehetem, hogy bezárom a bogot, s csak magamnak írok, de az már nem blog. Sőt, akkor mért ide írnám.

Így egy keskeny határt hagytam. Valódi cenzúrát fogok használni. Nem fogom leírni azokat a dolgokat, amik esetleg negatívan érinthetik szeretteimet. A sajátjaimat én tudom kezelni, azok meg maradnak. Ezzel viszont felmerül a kérdés, akkor mit fogok leírni unalmas életemből? A válasz egyszerű, az edzés, az történeket, és úgy döntöttem ide jönnek a történeteim is. Ennek jogállásait is kicsit megváltoztatom. De ezt mindig meg fogom írni, hogy mennyire használható fel az adott történet. Visszamenőleg viszont él a "Minden jog fenntartva! ©" jelzés.

Tervem szerint napi két poszt lesz, az  első a napi történet biztos jönni fog, a napló rész viszont akadozhat. Egy érdekesség, a blogom összekötöttem a Tumblrel, így ha ott valamit írok, az itt is megjelenhet. Amit itt az biztosan ott is meg fog jelenni!

Hirtelen ennyi, remélem ma még jelentkezem. Kik-es feladat jönne egyébként, az a napi mese dolog is!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...