Ugrás a fő tartalomra

Ideje életre kelni

A blogom úja indulását az nehezítette addig, hogy nem is igazán tudtam mit akarok. Mennyit szeretnék leírni, s ebből mennyit kiadni. Rá kellet jönnöm, hogy pusztán utópisztikus elképzelés, hogy mindent leírok, s ezt az emberek nem használják fel ellenem, vagy azok ellen akiket szeretek. Persze megtehetem, hogy bezárom a bogot, s csak magamnak írok, de az már nem blog. Sőt, akkor mért ide írnám.

Így egy keskeny határt hagytam. Valódi cenzúrát fogok használni. Nem fogom leírni azokat a dolgokat, amik esetleg negatívan érinthetik szeretteimet. A sajátjaimat én tudom kezelni, azok meg maradnak. Ezzel viszont felmerül a kérdés, akkor mit fogok leírni unalmas életemből? A válasz egyszerű, az edzés, az történeket, és úgy döntöttem ide jönnek a történeteim is. Ennek jogállásait is kicsit megváltoztatom. De ezt mindig meg fogom írni, hogy mennyire használható fel az adott történet. Visszamenőleg viszont él a "Minden jog fenntartva! ©" jelzés.

Tervem szerint napi két poszt lesz, az  első a napi történet biztos jönni fog, a napló rész viszont akadozhat. Egy érdekesség, a blogom összekötöttem a Tumblrel, így ha ott valamit írok, az itt is megjelenhet. Amit itt az biztosan ott is meg fog jelenni!

Hirtelen ennyi, remélem ma még jelentkezem. Kik-es feladat jönne egyébként, az a napi mese dolog is!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.) [youtube http://www.youtube.com/watch?v=R3UGbFtNVbA&hl=hu_HU&fs=1&border=1] [youtube http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM&hl=hu_HU&fs=1&border=1]