Ugrás a fő tartalomra

Ideje életre kelni

A blogom úja indulását az nehezítette addig, hogy nem is igazán tudtam mit akarok. Mennyit szeretnék leírni, s ebből mennyit kiadni. Rá kellet jönnöm, hogy pusztán utópisztikus elképzelés, hogy mindent leírok, s ezt az emberek nem használják fel ellenem, vagy azok ellen akiket szeretek. Persze megtehetem, hogy bezárom a bogot, s csak magamnak írok, de az már nem blog. Sőt, akkor mért ide írnám.

Így egy keskeny határt hagytam. Valódi cenzúrát fogok használni. Nem fogom leírni azokat a dolgokat, amik esetleg negatívan érinthetik szeretteimet. A sajátjaimat én tudom kezelni, azok meg maradnak. Ezzel viszont felmerül a kérdés, akkor mit fogok leírni unalmas életemből? A válasz egyszerű, az edzés, az történeket, és úgy döntöttem ide jönnek a történeteim is. Ennek jogállásait is kicsit megváltoztatom. De ezt mindig meg fogom írni, hogy mennyire használható fel az adott történet. Visszamenőleg viszont él a "Minden jog fenntartva! ©" jelzés.

Tervem szerint napi két poszt lesz, az  első a napi történet biztos jönni fog, a napló rész viszont akadozhat. Egy érdekesség, a blogom összekötöttem a Tumblrel, így ha ott valamit írok, az itt is megjelenhet. Amit itt az biztosan ott is meg fog jelenni!

Hirtelen ennyi, remélem ma még jelentkezem. Kik-es feladat jönne egyébként, az a napi mese dolog is!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!