Ugrás a fő tartalomra

Tina és ovi

Megprobálom röviden összefoglalni...

Tegnap oviban unatkoztam, úgy rendesen. Már kértem a munkát. Persze nem nagyon tudtak adni. Így hát a Jánosnak (gondnok) segítettem. Emlitette, hogy szeretne füvetnyírni, de kiküldték futárkodni. Amit én is megcsinálhattam volna. Ma 3,5 órát csak ültem a tornateremben (irodám), utánna elkezdem olvasni. Ahogy kell ekkor kerestek elöször. 4-5 óra után ebédeltem, s összefutottam a fönök asszonyal. Mit mondott? Nyrjam le a füvet. Komolyan nem értem, nem is az én munkám. Akinek meg a munkája az 4 órában van, s azt is teszi amit én is megtehetnék. Kb. ilyen értelmetlenségek miatt tart az ország ott ahol tart. Ja, ráadásul, ha holnap esik (valószinüleg fog), akkor nem tudm csinálni. Jó nap lesz! -.-"

Tina keresett ma. Elakarja adni a jumpsuitját. Megszorult kicsi (Volános tartozás). Sokat mutat, hogy eladja. Ami lejön belölle az az, hogy csak miattam hordott ilyeneket. Ez mondjuk rettentően bánt! Mást nem nagyon mondott. Most majd nekem kell keresnem. Sztem a napokban megis teszem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...