Ugrás a fő tartalomra

Devolution!

Volt az oviba beiratás, hát nem semmi volt. Sok szülő, meg néhány ostoba is... Nagy betükkel, meg félelmetesen nagy nyilakkal ki volt téve, hogy merre kell menni, de ott kérdezgetek merre menyenek. Sőt, volt aki eltévedt! :S
Erre pusztán annyit tudtam reagáni, hogy tudom mért sötét a sötét középkor! Akkor is visszafejlődtek!

Ma akatram egy elhasznált tintapatront (nagyobb fajtát, úgy kb. 40*15*10 cm) is el dobni. Én naiv azt hittem valahova ellehet passzolni, mint veszélyes hulladék... HÁT NEM, a kommunális vállalat nem veszi átt! DE a zöldek pattognak a szelektív hulladék gyüjtésért. Még egy sintért is agyon vertek. Ez igen, de nyílt titok hogy a szelektíven gyüjtött cuccokat is EGY szemetesbe, onnam meg a szemételepre rakják! Akkor mi értelme... A zöldek - tisztelet a kivételnek - egymást verjék, ne önbiráskodjanak. Vagy az elektronikai hulladéknál ne kelljen már nekem fizetni, ha nem csak kidobni akarom, hanem tenni is valamit a természetért. Fasza! Ez ellen tegyenek!

Délután, az új szerzeményünk Szutyit (pumi és puli keverék, 9 hetes) támadta meg ama kutya amelyik a Denyt is. Baj nem lett, de elfilozofálható, mért a kutya tulajnak áll feljebb. (Bevalotta, hogy a - szerintünk - harcikutyája már eltüntetett egy kis ebet.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...