Mostanában rengeteget olvasok. Megvolt három Arthr Herzog könyv (a Hőség, a Rajzás, és a Delej). Most Anne Rice-tól Lestatot olvasom, még vagy 450 oldal! S jobb mint az első rész!
No az emberutálat része:
Reggel az oviban, gondoltam megcsinálom a reggelim, mert siettem futárkodni. Elkértem a a kenyeret - kettőt - a tegnapi uzsival együtt. Letettem az asztalra, erre rámrivall az egyik dajka "Nehogy megedd amit az ovonőknek vágtunk." Néztem is, mint a boci. (A igazgató asszony is.) Csak annyit tudtam mondani: "Ezt úgy kértem, de azért köszönöm, hogy meg gyanusítottál." Ezzel én le is rendeztem magamba. Tettem tovább a dolgom. Délután mikor mentem az uzsimért, a legidősebb dajka, szól nekem. "Kegközelebb, kérd meg a lányokat, hogy csinálják meg neked az ételt, szivesen megteszik majd, ahogy én most is!" Lényegében le lettem szidva, hogy mért szóltam vissza. Erre már inkább nem szóltam semmit.
Ja, és fáj a torkom, de nem lennt a garatnál, hanem felül, ahol az orrüreg találkozik a szájüreggel! Bizos a hideg miatt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése